Regedei Csaba a jelenlegi magyar másodosztályú labdarúgó bajnokság egyik legrutinosabb, legkiválóbb játékosa. Közel 50 alkalommal szerepelt különböző korosztályos válogatott csapatokban, ahol többször a kapitányi karszalaggal a kezén futott ki a pályára. Későbbi pályafutása során megfordult több NB.I.-es csapatnál, futballozott Szlovákiában és 2-szer szerepelt a felnőtt nemzeti válogatottban.

Regedei Csabával egyik edzés után a PMFC klubházában beszélgettem, ahol megtudtam pályafutásának minden részletét, jövőbeli terveit, illetve azt, hogy melyik az a labdarúgó, akire példaképként tekint.

Hol és mikor kezdtél el futballozni és miért választottad ezt a szép sportot?
- Igazából, abban az időben a lakhelyemen más szórakozási lehetőség nem volt számomra, illetve már akkor is a foci volt a mindenem. A szüleim eleinte nem rajongtak az ötletért, sőt kimondottan tiltották számomra a futballt, ezért több sportággal is próbálkoztam, például küzdősportokkal, kosárlabdával, de azok nem igazán kötöttek le. Anyuék eleinte nem is tudták, hogy látogatom az oroszlányi csapat edzéseit, de később, amikor azt látták, hogy a foci a mindenem, akkor jóváhagyták a dolgot és nagyon sokat segítettek abban, hogy én futballista lehessek. Végül 1995-ben lettem az Oroszlányi Bányász igazolt játékosa.

Nem sokkal később a Győri ETO csapatához igazoltál. Hogyan kerültél a Győr utánpótlás bázisára?
- Az úgy kezdődött, hogy Oroszlányból bekerültem a megyei válogatottba, ahol játszottam néhány mérkőzést és onnan, következő lépésként, meghívót kaptam a magyar korosztályos válogatottba. Abban az időben több hazai klub is felfigyelt rám, például az MTK, a BVSC, a Kispest, az Újpest és az ETO. Édesanyámék semmiképpen sem szerették volna, hogy Pestre kerüljek, ezért a győri csapatra esett a választás.

Hogy érezted magad Győrben?
- Utólag azt mondom, hogy jó döntés volt az ETO-hoz igazolni, hiszen az iskolai osztályfőnököm volt egyben az edzőm is. A nyolcadik osztályt már ott fejeztem be és nagyon jól éreztem magamat Győrben.

Milyen volt akkoriban a Győri ETO utánpótlás nevelése?
- Az U17-es korosztályig nagyon jók voltunk, hiszen mindig a dobogón végeztünk a kiemelt országos bajnokságban.

2000 őszén mutatkoztál be az NB.I.-ben. Milyen emlékeket őrzöl a debütálásról?
- Garami Józsi bácsi volt az edzőnk és igazából a mester bedobott a mélyvízbe, hiszen az ifiből kerültem fel a felnőtt kerethez, majd nem sokkal később már be is mutatkoztam az NB.I.-ben. Dunaújvárosban debütáltam az élvonalban, ahol 2-1-re elveszítettük a Dunaferr elleni találkozót, de jól ment a játék, a Józsi bácsi is meg volt velem elégedve és a tévériporter, Knézy Jenő is megdicsért.

Hogyan foglalnád össze a Győri ETO felnőtt csapatánál eltöltött hat esztendőt?
- A győri évek az eredmények szempontjából, változatosak voltak. Volt, hogy éppen csak lemaradtunk a dobogóról és olyan is volt, hogy majdnem kiestünk az első osztályból. Az ott eltöltött évek alatt lett belőlem stabil NB.I.-es labdarúgó és az utánpótlás válogatottban is állandó játéklehetőséget kaptam.

A sokszoros utánpótlás válogatottság mellett, 2-szer a felnőtt válogatottnak is tagja voltál. Mikor és hol mutatkoztál be a magyar nemzeti csapatban?
- Az úgy történt, hogy Fehérváron játszottunk bajnoki mérkőzést és a szövetségi kapitány, a Lothar Matthäus a helyszínen tekintette meg a találkozót. Azon a mérkőzésen nagyon jól ment a játék, védekező középpályást játszottam és gondolom, hogy a játékom elnyerte a Lothar tetszését, hiszen a mérkőzés után meghívót kaptam az amerikai túrára készülő válogatott keretbe, ahol velem együtt több fiatal játékos is lehetőséget kapott a bemutatkozásra. A nemzeti tizenegyben Mexikó elleni mérkőzésen, csereként debütáltam. A találkozó nagyon pozitív élmény volt, hiszen 40 ezer néző előtt játszani a válogatott csapat tagjaként, csodálatos érzés volt a számomra. Már azért a pillanatért érdemes volt elkezdenem futballozni, hiszen a nemzeti csapatban szerepelni és címeres mezben a magyar himnuszt hallgatni igazán felemelő, pénzel megfizethetetlen érzés. Sokat dolgoztam azért, hogy egyszer válogatott labdarúgó lehessek, és nagy büszkeséggel tölt el, hogy ez sikerült.

Visszatérve a klubfutballra. Mi késztetett arra, hogy 2007 év elején Győrből – ahol elmondásod szerint jól érezted magad – a REAC csapatához igazolj?
- Az, hogy én Győrből a REAC-hoz kerültem, az egy vészmegoldás volt. A történet a következő: Nem sokkal a szerződésem lejárta előtt 5 éves szerződéshosszabbítást ajánlott fel számomra az ETO, én viszont csak 3 évre szerettem volna aláírni és mivel ebben az egy pontban nem tudtunk megegyezni a vezetőséggel, így váltanom kellett. Szerettem volna kipróbálni magamat külföldön. Voltam is két csapatnál. Az osztrák GAK-nál sikerült a próbajáték, de a menedzserem tájékoztatott, hogy csődeljárás van a klub ellen, így hát oda nem írtam alá. Néhány nap múlva Oroszországban próbálkoztam, a Vlagyikavkaz együttesénél, ahol nem sikerült a próbajáték, így viszont már majdnem kicsúsztam az átigazolási időből és úgy gondoltam, hogy átmenetileg a REAC tökéletes lesz a számomra. Az volt a fontos, hogy ne maradjak csapat nélkül, és hogy valahol végigjátszhassam a tavaszi szezont.

2007 nyarán Újpestre szerződtél, ahol egy szezont játszottál. Hogyan telt számodra a liláknál eltöltött egy év?
- Urbányi István volt akkor az Újpest edzője, ő keresett meg azzal, hogy szeretné, ha Újpestre szerződnék, ami meg is történt. Az Újpesten eltöltött szezonom kicsit vegyesre sikerült, az elején jól kezdtünk, minden rendben volt, de sajnos egy ligakupa mérkőzésen megsérültem, elszakadt a combizmom és ez 5 hónapos kihagyást jelentett a számomra. A tavaszi szezonban tértem vissza a pályára, jól ment a játék, de összességében nem értük el a kitűzött célt, hiszen a záró fordulóban lecsúsztunk a dobogóról és végül „csak” a negyedik helyet szereztük meg a bajnokságban. Ez óriási változásokat hozott, hiszen az Újpestnél eredménykényszer volt, így már előre lehetett tudni, hogy változások lesznek mind a játékoskeretben, mind pedig a vezetőségben. Én is az áldozata lettem a balul sikerült szezonnak. Összességében jól éreztem magam Újpesten és úgy gondolom, nagy lehetőség volt számomra, hogy ott futballozhattam, de sajnos nem sikerült megragadnom a Megyeri úton.

Ezek után meg sem álltál a szlovák DAC csapatáig. Miért pont a szlovák klubot választottad és hogy érezted magad az északi szomszédjainknál?
- Ugye az előbb említettem, hogy már korábban szerettem volna kipróbálni magamat külföldön. A megkeresés úgy jött, hogy az osztrák GAK – ahol korábban megfeleltem a próbajátékon – menedzsere lett a Dunaszerdahely elnöke. Tehát a szlovák első osztályról volt szó és az elnök úr azzal keresett meg, hogy szeretné, ha a csapatához igazolnék. Először nem igazán volt kedvem kimenni, hiszen itthonról több csapat is megkeresett, többek között a Honvéd, a Diósgyőr és a Haladás. Végül, azért választottam Szlovákiát, mert anyagilag nagyon jó ajánlatot kaptam, illetve sokkal jobb feltételeket biztosítottak számomra, mint itthon. Utólag azt mondom, hogy életem egyik legjobb döntését hoztam meg, amikor aláírtam a DAC-hoz és Szlovákiába igazoltam. A kint eltöltött egy évről, csak pozitívan tudok nyilatkozni. Hihetetlen, hogy milyen futballszeretet övezte azt a csapatot, minden hazai meccsen 8-10 ezer ember, egy nívósabb csapat érkezése esetén pedig 15-16 ezer ember foglalt helyet a lelátón. Még idegenbe is 2-3 ezer szurkoló kísért el minket. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy az elején elég jól elkaptam a fonalat. Az első két mérkőzésen sikerült betalálnom a kapuba, így hamar elfogadtak a szurkolók, a jó játékom pedig szezon végéig tartott és abban a közegben igazi futballistának érezhette magát az ember.

Egy éves szlovákiai kitérő után meglepetésre hazatértél és elfogadtad a PMFC ajánlatát. Miért?
- Említettem, hogy anyagi oldalai voltak annak, hogy Dunaszerdahelyre igazoltam, hát végül anyagi okok miatt is jöttem onnan el, hiszen az utolsó hat hónapban nem kaptam fizetést, így nem hosszabbítottam meg a szerződésemet. Hogy miért éppen a PMFC-t választottam? Voltak ajánlataim az első osztályból is, de azt gondoltam, hogy inkább megyek egy, a másodosztályban komoly célokért küzdő csapatba, mint egy első osztályú középmezőnybeli klubhoz, ahol nincsenek komoly célok, hiszen jó néhány csapatnál a lét a cél.

A 2009-10-es bajnokság, nem az elvárásoknak megfelelően alakult a PMFC számára. Mi a véleményed arról az idényről?
- Az előző szezon nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. Emlékszem, nagy reményekkel vágtunk neki a dolgoknak, az gondolom, hogy a 2009-10-es bajnokság őszi mérkőzéseit, illetve a rangadókat, nagyon elrontottuk, tavasszal pedig sokszor csak döntetlent játszottunk és ez vezetett a gyengébb szerepléshez.

Miként értékelnéd a jelenleg is zajló bajnoki idényt?
- A szezonnak úgy vágtunk neki az ősszel, hogy idén fel kell jutnunk az élvonalba. Ennek ellenére számunkra nem a legkedvezőbben indult a bajnokság, hiszen az első fordulóban vereséget szenvedtünk Tatabányán. Később fokozatosan felvettük a ritmust és véleményem szerint az ősz folyamán jól futballoztunk. Én úgy gondolom, hogy a számomra nagyon jól sikerült ez az idény, attól függetlenül, hogy egy sérülés miatt megoperálták a lábam, így az őszi szezon végét és a tavaszi elejét ki kellett hagynom. Én azon voltam, hogy minél előbb visszatérhessek a pályára, így néhány héttel a műtét után, már rehabilitációs munkát végeztem, amelynek pozitív értelemben meg is lett az eredménye, hiszen az előre jósolt 5-6 hónapos kihagyás helyett 4 hónap után már pályára is léphettem bajnoki mérkőzésen. Örülök annak, hogy visszatérésem a csapatba zökkenőmentesre sikeredett és úgy gondolom, hogy az elmúlt fordulókban már hasznára voltam a csapatnak.

Céljaid a közeljövőre nézve?
- Megszerezni a bajnoki címet! Bízom benne, hogy sikerülni fog a feljutás, mert én azt gondolom, hogy ez a város megérdemli azt, hogy első osztályú labdarúgócsapata legyen. Az elkövetkező fordulókban azért játszunk, hogy ez megvalósuljon.

Utolsó kérdésem: Van-e illetve vannak, voltak-e példaképeid, kedvenceid?
- Példaképem mindig is ugyanaz a személy volt. Számomra Steven Gerrard volt a király. Hihetetlen, hogy micsoda vezér a pályán, ez az, ami még mindig magával ragad, rajta kívül nincs más kedvenc. A jó focit természetesen szeretem, mint például a Barcelona, ahogy játszik az elmúlt években. Azért azt még megemlíteném, hogy a Győr mindig is a szívem csücske marad, hiszen 10 évet töltöttem el ott.

Sok sikert kívánok a közeli célok megvalósításához!
- Köszönöm szépen.

Névjegy:

Név: Regedei Csaba
Születési idő: 1983.01.16.
NB.I.-es mérkőzés/gól: 145/3
Válogatott mérkőzés/gól: 2/-

Csapatai:
Oroszlányi Bányász (1995-1996 ősz),
Győri ETO FC (1997 tavasz-2006 ősz),
REAC (2007 tavasz),
Újpest FC (2007-08),
FK DAC 1904 (szlovák, 2008-09),
Pécsi MFC (2009- )

Kiemelkedő eredménye:
2-szeres Magyar Bajnoki 4. helyezet (2000-01, 2007-08)