29 augusztus 2010 ~ 0 Comments

Futács Márkó – fényes karrier a suli csapattól a Werder Bremen-ig

Balatonlellén jártam, ahol exkluzív interjút készítettem Futács Márkó-val, aki jelenleg a német másodosztályú FC Ingolstadt labdarúgója. Írásom bemutatja Márkó eddigi „rövid” de eseményekben gazdag labdarúgó pályafutását.

Futács Márkó 1990. február 22-én született. A labdarúgással „csak” tizenévesen került kapcsolatba, azóta viszont, lendülete, valamint fejlődése töretlen.

Első kérdésem, hogy hol és mikor kezdtél el futballozni?
- Egyesületi szinten a II. Kerületi TSE csapatánál, 12 éves koromban.

Tehát „csak” 12 évesen lettél igazolt labdarúgó. Miért?
- 8-9 évesen már rengeteg sportot kipróbáltam, vízilabda, úszás, kosárlabda, röplabda, majd később, 10 éves korom körül döntöttem úgy, hogy futball, és akkor a suli csapatában kezdtem el játszani, kapusként.

Hogyan kerültél a II. Kerületi TSE csapatához, és milyenek voltak a kezdeti lépések, amelyek meghatározták a pályafutásod alakulását?
- Annak idején, Andrusch József volt a II. Kerületi TSE edzője, aki édesapám nagyon jó barátja, így hát kapcsolatba léptünk vele és elkezdtem látogatni a csapat edzéseit. Először kapus poszton szerepeltem, majd édesapám javaslatára – mivel ő azt mondta, ha már futballozom, akkor ne kapus legyen belőlem – kikerültem a kapuból a mezőnybe, ott kipróbáltam magam minden poszton.

Miért éppen támadó lettél?
- Miután kikerültem a kapuból, rövid időn belül kiderült, hogy nekem a csatár poszt fekszik a legjobban, hiszen minden szinten – kispályán, nagypályán – sok gólt szereztem.

Nem sokkal később – 2004-ben – átigazoltál a Ferencvárosba. Hogyan kerültél az Üllői útra?
- Az egy teljesen saját döntés volt, nem a Fradi hívott, hanem én döntöttem úgy, hogy a Ferencvárost választom. Nagyon sokan azt mondták, hogy a Ferencváros utánpótlás szinten nem jó, de szerintem kiváló utánpótlás munka folyt a klubnál akkoriban.

A Fradinál eltöltött két év alatt rengeteget fejlődtél, melynek köszönhetően a nemzetközi szinten is híres, Nancy utánpótlás akadémián folytathattad a futballt.
- Így igaz. Az edzőim – ifj. Albert Flórián és Balogh Gábor – segítségével nagyon sokat dolgoztam azért, hogy később profi labdarúgó lehessek, és úgy érzem, hogy a kiváló edzésmunkának köszönhető, hogy külföldön folytathattam a pályafutásomat.

2006 nyarán az Üllői útról Franciaországba szerződtél. Kinek a segítségével és milyen módon jött létre a külföldi szerződés?
- Nagy Antal egykori válogatott labdarúgó invitálására, kijött a Fradi pályára egy volt Lyon-i játékos, aki elmondta, hogy van két francia lehetőség a Nancy, illetve a Sochaux utánpótlás bázisán. Ezután kimentem Sochaux-ba ami nem igazán nyerte el a tetszésemet, utána átmentem Nancy-ba, ahol kétszer is jártam próbajátékon. Nancy-ban jó véleménnyel voltak rólam és három éves szerződést ajánlottak, amelyet elfogadtam.

Hogy sikerült a beilleszkedés a Nancy csapatánál és milyen hatással volt rád Franciaország?
- Így utólag, két és fél év franciaországi „légióskodás” után azt mondom, hogy Franciaországban folyik a világon a legjobb utánpótlásképzés. Az ottani utánpótlás bázis az erdő közepén fekszik, az iskola, a konditerem, az edzőpályák mind egy helyen voltak, tehát 18 éves koromig csak az iskola és az edzés létezett számomra. Mivel mindentől távol voltam, így hamar elsajátítottam a francia nyelvet és a középiskolát is ott fejeztem be. Összességében jól éreztem magam Franciaországban, egyedül csak az bántott, hogy nem tudtam bekerülni az első csapatba, pedig rengeteget edzettem a nagycsapattal és úgy éreztem, hogy megkaphattam volna a lehetőséget a bemutatkozásra a francia élvonalban.

Ezek után 2009-ben az év elején váltottál, és a Nancy-tól a német Werder Bremen labdarúgó csapatához igazoltál. Hogyan kerültél képbe a brémaiaknál és milyen körülmények között igazoltál a német kikötővárosba?
- Még Franciaországban lett egy menedzserem, akivel a mai napig tart az együttműködésünk. Mondtam a menedzseremnek, hogy konzultáljon a vezetőkkel, hogy mi a tervük velem, ha számítanak rám, akkor adjanak lehetőséget, ha pedig nem játszhatok a nagycsapatban, akkor engedjenek el. Akkoriban hétről-hétre a Nancy második csapatában, a francia harmadosztályban futballoztam, ahová kijött egy megfigyelő a Brémától, aki megnézte néhány mérkőzésemet, amelyeken több gólt is rúgtam. Ezek után minden féle próbajáték nélkül három éves szerződést ajánlott a Werder. Azzal egy időben volt egy másik német – Hoffenheim – lehetőségem is, de én a brémai ajánlatot fogadtam el.

Véleményem szerint a Werder Bremen nemzetközi szinten is neves csapatnak számít. Milyen volt egy ilyen nagy klubhoz 19 évesen odakerülni, illetve hogy teltek az első hónapok?
- Németországba való átigazolásom után az első fél évben a profikkal edzettem, de rendszeres játéklehetőséget az U19-es csapatban kaptam, majd 2009 nyarán a nagycsapatban is bemutatkozhattam. A felkészülési mérkőzéseken rúgtam 5 gólt, illetve 30 percet játszottam a Német Szuperkupa döntőn, amelyet megnyertünk, és hozzátenném, hogy ott is sikerült egy gólt szereznem, amit les címén nem adtak meg. Ezek után azt hittem, hogy a 2009-10-es szezonban lehetőséget fogok kapni, de visszavették Pizzaro-t a Chelsea-től és rajta kívül is volt még két-három kiváló csatárunk, így hát az első csapat keretéhez tartoztam, de lehetőséget a Bundesligában nem kaptam.

A Werder Bremen keretéből kik azok a labdarúgók, akikkel baráti viszonyban vagy, illetve segítettek neked a kezdeti időszakban?
- Inkább az én korosztályommal barátkozom, így hát a Mesut Özil-el – időközben a Real Madridhoz igazolt – és a Sebastian Boenisch-el kimondottan jó a kapcsolatom, de megemlíteném még a Claudio Pizzaro-t, aki sokat segített nekem a nyelv terén, mivel ő egy ideig Angliában játszott, én pedig jól beszélem az angolt.

Váltsunk egyet és térjünk rá az utánpótlás válogatottra. Tavaly ősszel, a magyar labdarúgás utolsó évtizedeinek legjobb eredményét értétek el azzal, hogy az U20-as világbajnokságon bronzérmet szereztetek. Megkérlek, hogy néhány mondatban foglald össze a Vb-t, és az azt megelőző néhány hetet.
- Megmondom őszintén, hogy soha nem voltam a válogatott közelében, ezt bizonyítja, hogy csak röviddel a világbajnokság előtt találkoztam először ezzel a kerettel. Úgy gondolom, hogy a 2009-es Német Szuperkupa döntőn és a felkészülési mérkőzéseken nyújtott teljesítményemre levő tekintettel kaptam meg a lehetőséget, és hívott be a keretbe Egervári Sándor. A világbajnokság nagyon jól sikerült a számunkra, őszintén szólva senki nem számított arra, hogy mi ilyen jól fogunk szerepelni, így utólag mégis azt mondom, hogy kis szerencsével akár meg is nyerhettük volna a Vb-t. Az elején nagyon rosszul kezdtünk, de aztán odatettük magunkat és csoportelsőséggel tovább is jutottunk. Amit nagyon sajnáltam, az a Ghána elleni elődöntő volt. Abból a mérkőzésből jóval többet kihozhattunk volna, de így is nagyon örültünk a sikernek.

Te személy szerint hogyan látod, milyen esélyed van arra, hogy a közeljövőben bekerülj a felnőtt válogatott keretébe?
- Én azt mondom, hogy az egész világon hiánycikk a jó csatár. Minket, csatárokat csak a gólok minősítenek. Úgy gondolom, ha klubszinten sikerülne egy vagy két jó szezont produkálnom, akkor jó eséllyel pályázhatnék arra, hogy bekerüljek a felnőtt válogatottba.

Mit szeretnél a labdarúgó pályafutásod alatt elérni? Mivel lennél elégedett?
- A távlati tervekről nem szívesen beszélnék, viszont az elkővetkezendő három évben szeretnék a jelenlegi utánpótlás kerettel kijutni az olimpiára, klubszinten pedig stabil Bundesliga játékos váljék belőlem, ez nagy vágyam.

Kedvencek. Voltak-e kedvenc játékosaid, csapataid?
- Akit nagyon szerettem, az Patrick Kluivert, továbbá a cseh Jan Koller játékát lestem, hiszen hasonlóan magas vagyok, mint ő. Napjainkban Ibrahimovics és Luca Toni játéka nyerte el a tetszésemet. Csapat szinten, külföldön az olasz Inter és a spanyol Real Madrid, itthon pedig az elmúlt években a Rudolf Gergő miatt, a Debrecen volt a favorit. Akiért még szorítok az José Mourinho, ő a kedvenc edzőm.

Végül. Szeretnél-e valaha a magyar első osztályban futballozni?
- Úgy gondolom, hogy jelenleg nagyon jó helyen vagyok, így eszembe sem jutna hazajönni, tehát csak, mint utolsó lehetőségként jöhetne számításba, akár a legjobb magyar klub is.

Futács Márkó-t időközben a Werder Bremen kölcsönadta, a német másodosztályú FC Ingolstadt csapatának, ahol a jelenlegi állás és információim szerint, a labdarúgó kiválóan érzi magát és a Bundesliga II nyitófordulójában már gólt is szerzett.

Névjegy:

Név: Futács Márkó
Születési idő: 1990.02.22.

Csapatai:

II. Kerületi TSE (2002-04),
Ferencvárosi TC (2004-06),
AS Nancy Lorraine (francia, 2006-2008 ősz),
SV Werder Bremen (német, 2009 tavasz-2010),
FC Ingolstadt (német, 2010-től)

Kiemelkedő eredményei:

Német Szuperkupa-győztes (2009),
U20-as Világbajnoki Bronzérmes (2009),
U19-es Német Bajnok (2008-09)

Tags:

Szólj hozzá!