A Pécsi MFC labdarúgója, Bajzát Péter, ezen az őszön megszerezte a századik NB.I.-es gólját, így háromra nőtt azoknak az aktív labdarúgóknak a száma, akik túllépték a százas határt és jelenleg is a magyar nemzeti bajnokság első osztályában rúgják a labdát.

Bajzát Péter eredményekben gazdag pályafutást tudhat maga mögött, hiszen volt már kupagyőztes, bajnoki érmes és gólkirályi címe is van néhány, de valami hiányzik még a sorból, az pedig nem más, mint a magyar bajnoki cím. Múltról, jelenről és jövőről beszélgettem a kiváló támadóval.

A szokásos kérdéssel kezdenék: Hol, mikor és miért kezdtél el futballozni?
- Gyerekként a sportot a dzsúdóval kezdtem, amelyet 7-8 évig űztem, de mivel a barátaim – akikkel rendszeresen az udvaron fociztunk – igazolt játékosai voltak az FC Eger csapatának, így hát én is sportágat váltottam és 12 évesen az Eger igazolt labdarúgója lettem, ahol aztán végigjárva az összes korosztályos csapatot, végül a felnőtteknél is bemutatkozhattam.

Még utánpótlás játékosként átkerültél a BVSC csapatához, ahol mindössze fél idényt töltöttél. Hogy jött ez a fél éves kitérő?
- Akkor már az utánpótlás válogatottban szerepeltem, ahol az egyik mérkőzésünk alkalmával felfigyelt rám a BVSC edzője és felajánlotta a számomra, hogy folytassam náluk a játékot. Megegyeztünk mindenben, elintézték az iskolát, hogy fel tudjak menni Pestre és onnantól kezdve fél évet a BVSC utánpótlás csapapatában futballoztam.

Miért csak fél évet?
- Hát az iskola nem úgy ment, ahogy a szüleim szerették volna, ezért fél év után hazarendeltek, jobbnak látták, ha a szemük előtt folytatom mind az iskolát, mind pedig a futballt.

Tehát visszatértél Egerbe és – igen fiatalon, nem egész 16 évesen – bemutatkoztál a magyar másodosztályban. Milyen volt számodra az Eger felnőtt csapatnál töltött időszak?
- Mivel nagyon fiatal voltam, így minden perc ajándék volt a számomra, próbáltam minél hasznosabban játszani és élni a lehetőséggel, ami sokszor csak 10-15 perc volt, de akkor nagyon örültem neki.

1998 nyarán Debrecenbe igazoltál, ahol a következő év tavaszán bemutatkoztál az NB.I.-ben, az azt követő öt esztendőben pedig, sok szép eredménynek lehettél részese. Milyen körülmények játszottak szerepet az átigazolásodban és hogyan értékelnéd azt a 6 évet, amely alatt a klub meghatározó labdarúgójává váltál?
- Úgy tudom, hogy a Debrecen elöljárói is az utánpótlás válogatottban nyújtott jó teljesítményemre figyeltek fel, ezután eljöttek tárgyalni velem illetve az Eger egyesület elnökével, majd miután ők is és mi is megállapodtuk, így pályafutásom következő állomása Debrecen lett. Garamvölgyi Lajos volt az edzőm, ő vitt fel az első csapathoz, ahol olyan kiváló labdarúgókkal kerültem egy csapatba, mint a Sándor Tamás, a Dombi Tibi, vagy a Pető Zoli, csak hogy néhány nevet említsek. Persze eleinte ettől egy kicsit meg is voltam illetődve – hiszen már az is óriási megtiszteltetés volt a számomra, hogy ilyen kiválóságokkal együtt edzhettem – de aztán szép lassan sikerült felvenni a ritmust, elfogadtatnom magam és az egyre több játéklehetőséget, amit edzőmtől kaptam, gólokkal meghálálnom. A legszebb emlékem talán az, amikor 2001-ben Magyar Kupa győzelmet szereztünk a Fradi pályán. A Videoton volt az ellenfél, akiket 5-2-re legyőztünk. Azon a találkozón két gólt szereztem, a mérkőzés végén pedig, a mezőny legjobbjának választottak. A szép emlékek kategóriájába tartoznak még az UEFA kupamérkőzések és a két bajnoki bronzérmet sem hagynám ki a sorból.

2004-ben légiósnak álltál és az akkori Bundesliga 2-ben szereplő Oberhausen gárdájához igazoltál. Hogyan kerültél ki a Németországba és ott miként szerepeltél?
- Akkor úgy gondoltam, hogy itt az ideje annak, hogy külföldön is kipróbáljam magam. Jött ez a lehetőség, nekem és a klubomnak is sikerült megegyezni a németekkel, így hát mehettem külföldre focizni. Kint az első hat bajnoki mérkőzésen játszottam illetve néhány kupa találkozón is bizalmat kaptam, majd megsérültem, műteni kellett, ezért a szezon második fele ráment a felépülésemre.

Felépülésed után ismét itthon folytattad a pályafutásodat. A Győri ETO csapatánál megtaláltad a számításaidat?
- Összességében a győri időszakomat pozitívan értékelem, hiszen a felépülésem után még hatékonyabban „termeltem” a gólokat, mint korábban, ennek eredményeképpen két gólkirályi címet szereztem, ami úgy gondolom, hogy egy csatár számára mindenképp elismerés. Csak úgy, mint Debrecenben, Győrben is két bajnoki bronzéremnek lehettem részese és egyszer a Magyar Kupa döntőjébe is bekerültünk. A nemzetközi kupaporondon is kipróbálhattuk magunkat, és ami még fontos a számomra, hogy jó volt az ottani közösség, barátokat szereztem Győrben, akikkel a mai napig tartom a kapcsolatot.

Egy kicsit még visszatérnék Debrecenbe. Utólag megbántad-e, hogy az első bajnoki cím előtti évben eligazoltál Debrecenből és így kimaradtál a klubnak az igazán nagy meneteléséből, a bajnoki címekből, a szuperkupa győzelmekből illetve a nemzetközi kupaszereplésekből?
- Abszolút nem bánom, hiszen amikor én ott voltam, akkor is voltak nagyon jó eredmények, nyertünk két kupát és megvoltak annak a kornak is a sikerei. A későbbi csapatot – akik a magyar bajnokságokat nyerték – nem igazán éreztem volna már magaménak, hiszen akikkel én játszottam az a társaság már addigra nagyon kicserélődött, ezért a mai napig nincs bennem hiányérzet.

Térjünk vissza ismét Győrbe. 2009-ben szinte egyik napról a másikra mellőzött lettél, így az őszi szezonban szinte lehetőséget sem kaptál. Mi volt ennek az oka?
- Az okát a mai napig én sem tudom! A 2008-09-es szezonban még gólkirály voltam, rá egy hónapra pedig már kikerültem a keretből, tehát nem mondhatnám, hogy formahanyatlásom volt, igazából nem tudom az okát. Talán Pintér Attilát kellene megkérdezni arról, hogy mi volt az oka annak, hogy még lehetőséget sem kaptam a bizonyításra.

Ennek lett az a következménye, hogy a 2010 tavaszát a kiesés ellen küzdő Diósgyőr csapatánál töltötted?
- Igen, mivel játszani szerettem volna, amire sajnos Győrben nem sok esélyem volt. Jött a Diósgyőr részéről egy megkeresés, sikerült is megállapodnunk velük, amely értelmében a Győri ETO engem és még három játékostársamat fél évre kölcsönadott a kiesés ellen küzdő Diósgyőrnek.

Hogy érezted magad a Diósgyőrnél?
- Igazából csak annyi volt a „probléma” a Diósgyőri kitérővel kapcsolatban, hogy nem egy egyszerű közegbe kerültünk, hiszen a Diósgyőr már akkor is kieső helyen volt és azt várták volna tőlünk, hogy benntartsuk a csapatot. De amikor mi odaigazoltunk, akkor jött még néhány külföldi játékos is a klubhoz és én úgy gondolom, hogy nem könnyű egyik napról a másikra sok új labdarúgóból egy ütőképes csapatot összegyúrni. A kitűzött célt sajnos nem sikerült elérni, így a szezon végén búcsúzott a Diósgyőr az első osztálytól.

Te pedig annak ellenére, hogy távoztál a klubtól, szintén az NB.II.-ben folytattad.
- Így van, mégpedig Nyíregyházán, ahol személy szerint ismertem az elnököt, aki azzal keresett meg, hogy lenne-e kedvem csatlakozni a klubhoz és segíteni a feljutásban.

Végül csak egy szezon lett a nyíregyházi kitérőből. Hogyan értékelnéd azt az évet?
- Az első fél évet, azt abszolút pozitívan értékelem, hiszen az őszi szezont hat pont előnyel zártuk, a tavaszra viszont elfogyott a pénz, ami már a téli felkészülésünkre is rányomta a bélyegét és ez által az eredmények sem úgy jöttek, ahogy mi magunktól elvártuk volna, így a végén nem sikerült a feljutás. Ha pozitív dolgokat szeretnék még kiemelni, akkor az mindenképpen az volt, hogy mivel közel voltam Debrecenhez, így könnyen át tudtam járni a családomhoz illetve a Nyíregyházához való szerződésemmel tudtam elérni azt, hogy a Győr úgymond felbontsa szerződésemet.

Én a helyedben azt is megemlíteném, hogy a két gólkirályi címed mellé szereztél egy harmadikat is, igaz nem az első osztályban, hanem a másodban.
- Ez igaz, csak hát hiába szereztem 26 mérkőzésen 25 gólt, ez is kevés volt a feljutáshoz.

Nyíregyházán az anyagi problémák teljesen kicsúcsosodtak a szezon végére, így a vezetőség kénytelen volt megválni a csapat nagy részétől. Korábbi csapattársaid közül több labdarúgóval jelenleg is együtt rúgjátok a „bőrt” itt Pécsett. Téged mivel sikerült meggyőzni, hogy aláírj – korábbi klubjaidhoz képest – ide az ország másik végébe?
- Motivációt jelentett számomra, hogy ismét az NB.I.-ben játszhassak, továbbá azok a csapattársaim, akik nálam korábban csatlakoztak a PMFC keretéhez, ők mondták, hogy gyere bátran, hiszen jó a közeg, szép a város, szeretik itt a focit, és ami nagyon fontos, hogy vannak kitűzött, reálisan elérhető célok.

És ha szabad kérdeznem milyen célkitűzései vannak a klubnak?
- Első évben a biztos bennmaradás a cél, aztán a további években szeretnénk egyre feljebb jutni, három éven belül elérni, hogy a csapat kijusson a nemzetközi kupaporondra.

Neked személy szerint milyen céljaid vannak a jövőre nézve?
- A PMFC-hez három évre írtam alá és egyik célom, hogy kitöltsem a szerződésemet. Továbbá motivációt jelent számomra a bajnoki cím, ezért ha két-három éven belül egy olyan masszív, ütőképes csapatot lehetne összerakni, hogy akár a bajnoki címért harcolhatnánk, akkor ez a cél a PMFC tagjaként is összejöhet, illetve vágyam még, hogy egyszer a Bajnokok-ligájában vagy pedig az Európa-liga sorozatban futballozhassak.

Hogyan értékelnéd saját játékodat ezen az őszön?
- Eleinte az első meccseken nem úgy sikerült a játék, ahogy én szerettem volna, többet vártam magamtól, de ez talán betudható az új közegnek, viszont én úgy gondolom, hogy mára, már összeszokottabban játszom a társakkal és ennek vannak jelei is, igaz a gólokkal még adós vagyok, hiszen több gólt vártam magamtól, de ha rajtam múlik, akkor bepótolom a lemaradásomat.

Ha már a góloknál tartunk, nem is olyan régen jubileumhoz érkeztél, megszerezted a 100. magyar első osztályú gólodat és ezt az óta már kettővel túl is lépted. A jelenleg is NB.I.-ben futballozó játékosok közül, Tököli és Kenesei után te vagy a harmadik labdarúgó, aki átlépte ezt a határt. Mit jelent számodra ez a statisztika?
- Én úgy gondolom, hogy akármelyik bajnokságban 100 gólt rúgni az nem kis érdem, ezért büszke vagyok az eddig elért teljesítményemre.

Beszéljünk egy kicsit a válogatottról. Mi lehet az oka annak, hogy egy ilyen kaliberű támadó, mint Bajzát Péter egyetlen egyszer sem volt válogatott?
- Fogalmam sincs, hogy miért, erről inkább a szövetségi kapitányokat kellene, hogy megkérdezd. Egyszer-kétszer ugyan hívtak a keretbe, de akkor vagy a klubom nem engedett el, mivel éppen Európa-liga meccsre készültünk, a válogatott pedig „csak” barátságos mérkőzésre, vagy pedig éppen sérülés hátráltatott abban, hogy bemutatkozhassak a nemzeti csapatban. Az utánpótlás válogatottban viszont, szinte az összes korosztályt végigjártam.

Van-e hiányérzeted a válogatottal kapcsolatban?
- Hiányérzetem az abszolút nincsen, hiszen elégedett vagyok az eddigi karrieremmel, de mint az előbb is említettem, vannak még céljaim, amelyeket meg szeretnék valósítani.

Utolsó kérdésem pedig az lenne: Ha évek múlva befejezed az aktív futballt, akkor szeretnél-e a labdarúgásban maradni és edzőként, szakvezetőként vagy esetleg menedzserként tevékenykedni?
- Nem szeretnék a futballal foglalkozni, igazából más területen képzelem el a labdarúgó pályafutásom utáni életem.

Akkor sok sikert és eredményekben gazdag éveket kívánok a további karrieredhez!
- Köszönöm.

Névjegy:

Név: Bajzát Péter
Születési idő: 1981.06.22.
NB.I.-es mérkőzés/gól: 245/102
Válogatott mérkőzés/gól: -/-

Csapatai:
FC Eger (1993-96),
BVSC (1996 ősz),
FC Eger (1997 tavasz -1998),
Debreceni VSC (1998-2004),
Rot-Weiss Oberhausen (német, 2004-05),
Győri ETO FC (2005-2009 ősz),
Diósgyőri VTK (2010 tavasz),
Nyíregyháza Spartacus FC (2010-11),
Pécsi MFC (2011- )

Kiemelkedő eredményei:
4-szeres Magyar Bajnoki Bronzérmes (2002-03, 2003-04, 2007-08, 2009-10),
2-szeres Magyar Kupagyőztes (1998-99, 2000-01),
2-szeres Magyar Kupa Ezüstérmes (2002-03, 2008-09),
2-szeres Magyar Gólkirály (2006-07  18 gól, 2008-09  20 gól)