12 január 2018 ~ 0 Comments

A magyar futballtörténelem klasszisai nyomában – Gyetvai László

Alábbi kis irományom egyes részei, olyan egykori klasszis labdarúgók pályafutását mutatja be, akik koruk kiemelkedő futballistái voltak, de az elmúlt egy-két évtizedben, csúnya szóval élve, kevesebb „reflektorfényt” kaptak, így a futballrajongók kevésbé ismerik a nevüket, az eredményeiket és azt, amit a magyar labdarúgás dicsőségéért tettek.

Gyetvai László nevére a Google kereső közel 50 ezer találatot ad, de nem találtam egy olyan oldalt, cikket, amely összefoglalná, illetve méltó emléket állítana a korábbi 17-szeres válogatott balszélsőnek. Laci bácsit 5 esztendővel ezelőtt az otthonában látogattam meg, akkor beszélgettem vele a régi idők focijáról, kedvenc futballistáiról és arról, hogy miért maradt le az 1938-as Világbajnokságról.

Gyetvai László közel száz esztendővel ezelőtt, 1918. december 11-én a Felvidéki Zólyom városában született. Később családjával Budapestre azon belül is Kispestre költözött.

Mikor és hol kezdett futballozni?
– A Fradinál jelentkeztem, mivel az újságban olvastam, hogy toborzó lesz. 200 gyermek volt jelen és ebből a 200-ból figyelt meg és választott ki az egykori Fradi kapus, az Izsák Zsazsa bácsi, aki burgonya kereskedő volt akkoriban. Tehát mondhatom, hogy a grundról lettem a Ferencváros játékosa. Ha jól emlékszem, ez 1933-ban történt.

Volt-e kedvenc futballistája, vagy esetleg példaképe?
– Gyerekként a Kohut Vili játéka és góljai tetszettek, tőle sokat tanultam. Játékos koromban a Zsengellért (Zsengellér Gyula) tartottam a legjobb futballistának. Később pedig Puskást (Puskás Ferenc), óriási labdarúgó volt.

A kölyök az ifjúsági és az amatőr csapatokat végigjárva 1937-ben felkerült a nagycsapathoz. Hogyan emlékszik a kezdeti időszakra?
– Kezdésként a Közép-európai Kupa sorozatban mutatkoztam be, ahol két mérkőzés jutott nekem. Végül megnyertük a kupát, igaz a döntő egyik mérkőzésen sem játszottam. Közben az NB.I-ben is debütáltam.

Ahol komoly sikereket ért el!
– Igen, hiszen a csapatunk tele volt klasszis labdarúgókkal! Lázár Gyula, Toldi Géza, Polgár Gyula, Sárosi György, Kiss Gyula és még sorolhatnám, ők a világ bármelyik csapatába játszottak volna. Kiss Gyula úgy adta a labdákat, mint később Ebedli. Aztán a 40-es évek közepén nálunk futballozott a Kubala Laci is, aki nem csak kiváló futballista volt, hanem egy nagyon jó ember is.

Közel álltak egymáshoz?
– Igen. A pályán jobbnál-jobb labdákkal tömtem, volt, hogy több gólpasszt is adtam neki, a pályán kívül pedig mondhatom, hogy baráti volt a viszonyunk. Kubala már Pozsonyban játszott, amikor a Fradival ott vendégszerepeltünk és megsérültem. A vezetőség engedélyével, közel egy hónapig kint maradtam és Laci a saját költségén gyógykezeltetett.

Kanyarodjunk egyet és beszéljünk a válogatottról. Van egy nagy fájdalma. A magyar válogatott ezüstéremmel tért haza az 1938-as Világbajnokságról és ön csak a Vb után került be a csapatba.
– Ott voltam már előtte is a keretben, sőt be voltam választva az utazó csapatban is, de gazemberség volt, amit ellenem tettek. Azt mondták, hogy nem kell oda a Gyetvai, mivel itt van a Kohut Vili a Marseille-ből és Titkos (Titkos Pál) is ott volt, de még akkor sem volt veszve semmi, hiszen volt még egy hely a keretben, de végül egy szakvezetőt utaztattak el helyettem. Így lemaradtam a Vb-ről és végül az év végi skótok elleni meccsen mutatkoztam be a válogatottban.

Ahol 17 alkalommal szerepelt akkor, amikor hemzsegtek a magyar futballban a zsenik!
– Azért voltam „csak” 17-szer válogatott, mert a háború miatt kevés mérkőzés volt, majd jött a térdsérülésem, ami majdnem kettétörte a pályafutásomat.

Ami klubszinten 1948-ig tartott.
– Az utolsó meccsemen, Csepelen, közel 35 ezer néző előtt kiélezett meccsen elbuktunk és ezzel a bajnoki cím is elúszott.

De ettől függetlenül csodás pályafutás az öné. Az aktív játék utáni években, évtizedekben edzőként dolgozott és sok tehetségnek egyengette az útját. Meséljen azokról az évekről!
– Edzőként dolgoztam az Egyetértésnél, ahol jó csatárt neveltem a Bozsik öccséből. Aztán a Fradi tartalékcsapatánál tevékenykedtem, majd a Fradi öregfiúk csapatát is irányítottam hosszú éveken keresztül. Én fedeztem fel a Varga Zolit és sokáig különedzéseket tartottam a Fenyvesi Máténak. Ezzel párhuzamban 18 évig vezettem egy kocsmát, amelyet az Egyetértéstől kaptam. Oda jártak a Fradi, az Újpest és még számtalan klub játékosai.

Úgy tudom, hogy szeretett Kispest meccsre is járni!
– Ez így igaz! Nagyon szerettem a Puskás és a Bozsik játékát és miattuk kijártam a mérkőzésekre. Sőt még aktív játékos voltam, amikor emiatt támadott engem a Fradi vezetősége, de mondtam nekik, hogy szabadidőmben oda járok, ahová akarok. Puskással és Bozsikkal a pályán kívül is jó viszonyban voltam, egy alkalommal még ajándékot is hoztak a lányomnak, Párizsból egy csipkés ruhát.

És legyen a végszó, hogy mikor nála jártam, Laci bácsi a 95. életévében is végig mosolygósan, nagy életkedvvel mesélte történetét, én pedig nagy élményként éltem meg azt a találkozást, azt a két órát, amit nála tölthettem.
Sajnos néhány hónap múlva jött a hír: Gyetvai László 2013. augusztus. 28-án, Budapesten elhunyt.

Névjegy:

Név: Gyetvai László
Születési idő: 1918.12.11.
Halálozási dátum: 2013.08.28.
NB.I.-es mérkőzés/gól: 161/66
Válogatott mérkőzés/gól: 17/3

Csapata:
Ferencvárosi TC (1933-48)

Eredményei:
3-szoros Magyar Bajnok (1937-38, 1939-40, 1940-41)
továbbá 1944 őszén megnyerték a 11 fordulóból álló nem hivatalos bajnokságot, a Hadi Bajnokságot!
3-szoros Magyar Bajnoki Ezüstérmes (1938-39, 1943-44, 1945),
2-szeres Magyar Bajnoki Bronzérmes (1942-43, 1947-48),
3-szoros Magyar Kupagyőztes (1941-42, 1942-43, 1943-44),
Közép-európai Kupa-győztes (1937),
2-szeres Közép-európai Kupa Ezüstérmes (1938, 1939)

Szólj hozzá!