Magyarországon 1901-ben játszották a csapatok az első hivatalos bajnoki labdarúgó mérkőzést. Azóta minden labdarúgó szezon után gólkirályt avatnak, azt illeti meg a gólkirályi cím, aki az aktuális évadban a legtöbb gólt szerzi.

Az alábbi 5 részes összeállításból megtudhatják, kik azok az egykori illetve mai kiváló játékosok, akik gólkirályként vonultak be a magyar futballtörténelembe. Az 1-4. rész egyenként 25 évet, az 5. rész a maradék 9 évet dolgozza fel. Egyes részekben az aktuális „sztárokról” portré illetve néhány mondatos leírás található.

A táblázat a következőképpen értendő: az első sorban a bajnoki idény van feltüntetve, aztán a gólkirály neve, majd klubja, végül góljainak száma az évadban.

A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (1901-1925) >>
A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (1926-1950) >>
A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (1976-2000) >>
A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (2001-2009) >>

3.rész. – 25 bajnoki évad

• 1951  Kocsis Sándor  Budapesti Honvéd  30 gól
• 1952  Kocsis Sándor  Budapesti Honvéd  36 gól
• 1953  Puskás Ferenc  Budapesti Honvéd  27 gól
• 1954  Kocsis Sándor  Budapesti Honvéd  33 gól
• 1955  Czibor Zoltán  Budapesti Honvéd  20 gól
  Machos Ferenc  Budapesti Honvéd  20 gól
• 1957 tavasz  Szilágyi I Gyula  Vasas SC  17 gól
• 1957/58  Friedmanszky Zoltán  Ferencvárosi TC  16 gól
  Molnár János  MTK  16 gól
• 1958/59  Kisuczky Róbert  Csepel SC  15 gól
  Monostori II Tivadar  Dorogi Bányász  15 gól
  Tichy Lajos  Budapesti Honvéd  15 gól
• 1959/60  Albert Flórián  Ferencvárosi TC  27 gól
• 1960/61  Albert Flórián  Ferencvárosi TC  21 gól
  Tichy Lajos  Budapesti Honvéd  21 gól
• 1961/62  Tichy Lajos  Budapesti Honvéd  23 gól
• 1962/63  Bene Ferenc  Újpesti Dózsa  23 gól
• 1963 ősz  Tichy Lajos  Budapesti Honvéd  13 gól
• 1964  Tichy Lajos  Budapesti Honvéd  28 gól
• 1965  Albert Flórián  Ferencvárosi TC  27 gól
• 1966  Farkas János  Vasas SC  25 gól
• 1967  Dunai II Antal  Újpesti Dózsa  36 gól
• 1968  Dunai II Antal  Újpesti Dózsa  31 gól
• 1969  Bene Ferenc  Újpesti Dózsa  27 gól
• 1970 tavasz  Dunai II Antal  Újpesti Dózsa  14 gól
• 1970/71  Kozma Mihály  Budapesti Honvéd  25 gól
• 1971/72  Bene Ferenc  Újpesti Dózsa  29 gól
• 1972/73  Bene Ferenc  Újpesti Dózsa  23 gól
• 1973/74  Kozma Mihály  Budapesti Honvéd  27 gól
• 1974/75  Kozma Mihály  Budapesti Honvéd  20 gól
  Bene Ferenc  Újpesti Dózsa  20 gól

Ebben a részben szintén nehéz volt a döntés, hogy kiket is válasszak ki a bemutatómhoz, hiszen minden évben olyan labdarúgó játékos, illetve játékosok végeztek az élen, akik nemzetközi szinten is kiváló futballistáknak számítottak. Végül hat játékost választottam, akik ezen időszakban többször elnyerték a gólkirályi címet. Így fordulhatott elő, hogy az „Aranycsapat” klasszisa Czibor Zoltán – aki „csak” egy gólkirályi címet szerzett –,  a magyar gólrekorder, Szusza Ferenc – aki az 1956-os félbeszakadt, nem hivatalos bajnokságban végzett az élen, és pályafutása alatt 393 magyar első osztályú gólt szerzett – kimaradtak!

Kocsis Sándor (1929-1979)

Az „Aranycsapat” jobbösszekötője, 1929. szeptember 23.-án született Budapesten. A híres „Kocka” technikailag tökéletes játékos volt. Mindkét lábbal egyformán jól kezelte a labdát, fejjátékáról pedig elég csak annyit leírni, hogy Spanyolországban „Aranyfejűnek” becézték, és nagy valószínűséggel, az elmúlt évszázad legjobban fejelő játékosa volt.
Játékos pályafutását a Kőbányai TE csapatában kezdte, majd 1945-től a Ferencvárosi TC csapatának tagjaként kápráztatta el a közönséget. A zöld-fehéreknél 1950-ig futballozott, ahol az 1948-49-es szezonban bajnoki címet szerzett. A Fradiban – minden hivatalos mérkőzést számítva – 117 alkalommal lépett pályára és 115 gólt lőtt. 1950-ben, felsőbb utasításra a Budapesti Honvéd csapatához kellett igazolnia. A Honvédban 1956-ig futballozott, azon idő alatt, négy bajnoki és három gólkirályi címet szerzett. Majd egy évre eltiltották, miután engedély nélkül külföldre távozott. 1957-ben a svájci Young Fellows labdarúgójaként tért vissza a pályára. 1958-ban az FC Barcelona csapatához igazolt, és játékos pályafutása végéig, 1965-ig ott is maradt. A Spanyolországban eltöltött közel nyolc esztendő alatt két-két spanyol bajnoki címet és kupát nyert. Nemzetközi szinten is elért néhány kiemelkedő eredményt: 1960-ban Vásárvárosok kupa-győztes, 1961-ben pedig BEK-döntős a Barcelonával. A magyar válogatottban 1948 és 1956 között, 68 mérkőzésen 75 gólt rúgott. Nemzeti színekben, 1952-ben olimpiai bajnoki címet, 1953-ban Európa-kupa-győzelmet szerzett. Az 1954-es évben a világbajnoki ezüstérem mellé, a világbajnokság gólkirálya címet is megszerezte – 5 mérkőzésen 11 gólt lőtt -. A magyar első osztályban 249 mérkőzésen 247 gólt lőtt, ugyanez a statisztika spanyol bajnoki mérkőzéseken 75/42. 1954-ben az „év labdarúgójának” választották Magyarországon, akkortájt a világ legjobbjának tartották a posztján! Játékos pályafutása befejeztével néhány évig a Barcelonai ifjúsági csapatot vezette, majd 1973-ban a Hércules Alicante csapatának volt az edzője. 1979-ben tragikus körülmények közt hunyt el, Barcelonában.

Tichy Lajos (1935-1999)

Az erős fizikumú, gyors belsőcsatár, 1935. március 21.-én született, Budapesten. Kiváló rúgótechnikájú, nagy lövőerejű, gólveszélyes, Európa klasszis játékos volt. Pályafutását a MÉMOSZ csapatában kezdte. 1950-53-ig a Budapesti Lokomotív futballistája volt, majd 1953 őszén megegyezett a Budapesti Honvéd csapatával. 1954. januárjában a Honvéd csapatánál kezdte meg a felkészülést, és az év márciusában már bajnoki mérkőzésen is debütált – góllal -. A bemutatkozását követően tizenhét évig volt a klub játékosa. A Budapesti Honvéd játékosaként kimagasló eredményei: 2-szeres bajnok (1954, 1955), Magyar Népköztársaság kupagyőztes (1964), Közép-Európai kupagyőztes (1959), Magyarországon az „év labdarúgója” (1958-59), 5-szörös magyar gólkirály (1958-59, 1960-61, 1961-62, 1963 ősz, 1964). A magyar első osztályban 320 mérkőzésen 247 gólt szerzett. A magyar válogatottban 1955. május 8.-án Norvégia ellen, Osloban debütált – szintén góllal -. A nemzeti csapat játékosaként 72 mérkőzésen lépett pályára és 51 gólt lőtt. 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmet szerzett. Játszott az 1958-as és az 1962-es világbajnokságon, és a két eseményen összesen 7 gólt rúgott. Az aktív játékot 1971-ben fejezte be. Játékos pályafutása után a Kispesti ifjúsági csapattal foglalkozott, majd 1976-tól a nagycsapat edzője. Az 1979-80-as bajnokcsapat vezetőedzője. 1982 és 1984 között a Kuvaiti al-Shabab csapatánál edzősködött. Hazatérése után ismét Kispesten dolgozott. 1999. január 6.-án hunyt el.

Albert Flórián (1941)

A magyar labdarúgó történelem máig egyetlen aranylabdása, 1941. szeptember 15.-én született, Hercegszántón. A Ferencváros saját nevelésű játékosa igazi világklasszis futballista volt. Több poszton is kiemelkedő teljesítményt tudott nyújtani. Játékát kiismerhetetlen cselek, kiváló labdakezelés, elegáns passzok, és tökéletes technikai tudás jellemezte. Fiatalon, 1952-ben lett a zöld-fehérek igazolt játékosa, és pályafutása végéig, 1974-ig, erősítette a Fradit. Az NB.I.-ben, 1958 őszén mutatkozott be a Diósgyőr ellen, amikor is kezdetét vette egy eredményekben gazdag pályafutás. 1959. június 28.-án a magyar válogatottban is debütálhatott, kezdőként – a világbajnoki ezüstérmes svédeket vertük, 72 ezer néző előtt a Népstadionban 3-2-re –. Néhány hónappal később Belgrádban, Jugoszlávia – Magyarország 2-4 -, azon a találkozón Albert három gólt szerzett. A válogatottban 1959 és 1974 között 75 mérkőzésen lépett pályára, és 31 gólt szerzett. Játékos pályafutását 1974-ben fejezte be. Közel tizenhat év alatt, a Fradi labdarúgójaként összesen 537 mérkőzésen 383 gólt lőtt, magyar bajnoki mérkőzéseken pedig ez az adat 351/258. 1975-ben, a kiváló játékos részére búcsúmérkőzést szervezett a Ferencváros. Játékos pályafutása befejeztével több pozíciót is betöltött a zöld-fehér klubnál.
Kiemelkedő eredményei:
Európa-bajnoki bronzérmes (1964), Európa-bajnoki 4. hely (1972), olimpia bajnoki bronzérmes (1960), Vásárvárosok kupa-győztes (1965 – a sorozatban 13 gólt szerzett -), Vásárvárosok kupa-ezüstérmes (1968), világbajnokság társgólkirálya (1962 – 4 góllal -), a France Football Aranylabdása (1967), 4-szeres magyar bajnok (1962-63, 1964, 1967, 1968), 7-szeres bajnoki ezüstérmes (1959-60, 1965, 1966, 1970 tavasz, 1970-71, 1972-73, 1973-74), 3-szoros bajnoki bronzérmes (1961-62, 1963 ősz, 1969), 2-szeres Magyar Népköztársaság kupagyőztes (1971-72, 1973-74 – a döntőn már nem játszott -), 3-szoros magyar gólkirály (1959-60, 1960-61, 1965), 1967-ben az „év labdarúgója” Magyarországon. Két világbajnokságon játszott (1962 és 1966), 2-szer szerepelt a világválogatottban, 1-szer pedig az Európa válogatottban.

Bene Ferenc (1944-2006)

Az 1960-as, és az 1970-es évek magyar labdarúgásának egyik legnagyobb alakja, Balatonújlakon született 1944. december 17.-én. Labdarúgó pályafutását a Marcali Medosz-ban kezdte, majd a Kaposvári Kinizsiben rúgta a labdát. 1961 nyarán került az Újpesti Dózsa csapatához. Még az év augusztusában bemutatkozhatott a felnőtt csapatban, a Racing Paris elleni nemzetközi mérkőzésen. Néhány héttel később az NB.I.-ben is debütált, góllal. A magyar válogatottban 1962 és 1979 között 76 mérkőzésen 36 gólt lőtt. Mivel a játék volt az élete, ezért nagyon sportszerű labdarúgó volt. A pályán szinte sosem vitatkozott – sem társaival, sem a játékvezetővel -, ha szabálytalanságot követtek el ellene, akkor sem szimulált, és ami talán a legfontosabb, nem törlesztett. Lendületes, gyors, technikás, gólerős labdarúgó volt. Az Újpest csapatában 1978-ig játszott, majd az 1978-79-es szezonban a Volán SC csapatát erősítette. Azután kis kihagyást követően, kipróbálta magát külföldön is, a finn Sepsi 78-ban futballozott közel két évet. 1983-84-es idényben ismét Volán SC-ben, 1984-ben Soroksáron, 1985-ben pedig Kecskeméten rúgta a bőrt. Kiemelkedő kluberedményeit az Újpesti Dózsa játékosaként érte el, ahol 8 bajnoki címet (1969, 1970 tavasz, 1970-71, 1971-72, 1972-73, 1973-74, 1974-75, 1977-78), 3 kupagyőzelmet (1969, 1970 tavasz, 1974-75), 5 gólkirályi címet (1962-63, 1969, 1971-72, 1972-73, 1974-75), és Vásárvárosok kupa-ezüstérmet (1969) szerzett. Az 1973-74-es szezonban BEK-elődöntőig jutott a csapatával. 2-szer kapta meg az „év labdarúgója” (1964, 1969) címet. A válogatott tagjaként is nagyon jó eredményeket ért el: 1964-ben Európa-bajnoki bronzérmes és holtversenyben a négyes döntő gólkirálya. Szintén 1964-ben olimpiai bajnok és a torna gólkirálya 12 góllal. 1966-ban játszott az angliai világbajnokságon. 1972-ben Európa-bajnoki 4. hely. A 3-szoros Európa válogatott labdarúgó, minden mérkőzését egybevéve 1473 mérkőzésen 1390 gólt lőtt. 2006. február 27.-én hunyt el.

Dunai II Antal (1943)

A magas, vékony, gólerős csatár, 1943. március 21.-én született Garán. Fejjel és lábbal is egyformán jól bánt a labdával. A Bácska csapatában lett igazolt játékos, ahol 1961-ig játszott, majd – követve bátyját – a Pécsi Dózsába igazolt. Pécsett, gólra törő játékával és robbanékonyságával tűnt ki, így 1964 őszén leigazolta az Újpesti Dózsa. A liláknál 1977-ig játszott, és 7 bajnoki cím (1969, 1970 tavasz, 1970-71, 1971-72, 1972-73, 1973-74, 1974-75), mellett 3 kupagyőzelmet (1969, 1970 tavasz, 1974-75), és Vásárvárosok kupa-ezüstérmet szerzett. Részt vett az 1973-74-es BEK menetelésben, amikor is elődöntőig jutott a csapat. 3-szoros magyar gólkirály (1967, 1968, 1970 tavasz). 1967-ben elnyerte az európai-ezüstcipőt, 1968-ban pedig a bronzcipőt. Az Újpest után futballozott még néhány évig a Debrecen, a Chinoin, és az osztrák Simmering csapataiban. Az NB.I.-ben 326 mérkőzésen 202 gólt szerzett. A magyar válogatottban 31 mérkőzésen 9 gólt lőtt. 1968-ban olimpiai bajnok, az 1972-es olimpián pedig ezüstérmes csapat tagja. Az 1972-es Európa-bajnokságon 4. helyezést ért el a nemzeti tizeneggyel. 1978-ban kezdett el edzőként dolgozni. Először az Újpesti utánpótlással dolgozott, majd pályaedzőkét segítette a nagycsapatot. Később, kis megszakítással kilenc éven keresztül dolgozott Spanyolországban. Itthon a Zalaegerszegi és Veszprémi csapatot irányította. 1996-ban az olimpiai válogatottat kivezette az Atlantai olimpiára. Jelenleg is az MLSZ alkalmazásában áll.

Kozma Mihály (1949)

A Budapesti Honvéd későbbi „gólzsákja”, 1949. november 1.-én született Tápén. A jól cselező, technikás játékos, csak másodszori próbálkozásra, 1963-ban nyert felvételt a Szegedi EAC csapatába, ahol öt évet töltött. A Honvédban 1969-81-ig, majd egy év külföldi kitérő után 1982-84-ig futballozott. A katona csapat tagjaként 2-szeres bajnok (1979-80, 1983-84), és 3-szoros gólkirály (1970-71, 1973-74, 1974-75). A magyar első osztályban 386 bajnoki mérkőzésen 236 gólt lőtt. A magyar válogatottban 17 mérkőzésen 3 gólt szerzett. 1972-ben olimpiai ezüstérmet, illetve Európa-bajnoki negyedik helyet szerzett a nemzeti csapattal. Az 1981-82-es szezont a belga Waterschei Genk csapatánál töltötte, ahol belga kupagyőzelmet ünnepelhetett, és segítségével elkerülte a csapat a kiesést az első osztályból. 1982 nyarán egy ideig úgy tűnt, hogy a francia Olympique Marseille csapatához igazol, de a szerződés végül meghiúsult – az orvosok alkalmatlannak tartották a feladatra -, így végül hazajött szeretett csapatába, a Honvédba. Később játszott még az ESMTK csapatában.

A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (1901-1925) >>
A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (1926-1950) >>
A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (1976-2000) >>
A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (2001-2009) >>