03 január 2010 ~ 1 Comment

Petres Tamás – a Videoton egykori gólkirálya

Petres Tamás egykori magyar gólkirály, a Videoton saját nevelésű játékosa Székesfehérváron született 1968. szeptember 3.-án. Labdarúgó pályafutása igen érdekesen alakult, hisz 1988 tavaszán debütált az NB.I.-ben és az 1988-89-es szezon végén már magyar gólkirályi címet szerzett.

A kiváló támadó később a válogatottban is szerepelt, majd úgymond kettétört a felfelé ívelő játékos pályafutása. Petres Tamás beszélgetésünk alkalmával elmondta, milyen is volt fiatalon a Videoton csapatában játszani, miért is tartja magát a magyar labdarúgás áldozatának, és beszélt az edzőségről, illetve kitűzött céljairól.

Az interjút kezdjük azzal, hogy a Videotonnak az 1980-as évek közepén bombaerős labdarúgó csapata volt. Hogyan emlékszel vissza az 1984-85-ös UEFA-kupa sorozatra – melynek a végén ezüstérmet szerzett a csapat?
- Egy olyan emlék, ami ritkán adatik meg az embernek, hogy testközelből láthatja a mérkőzéseket és ismerheti a játékosokat, akik ott játszottak. Amikor az UEFA-kupa sorozat volt, akkor én 16 éves voltam, tehát néhány évvel előtte még labdát szedtem a nagycsapatnak, pár évvel később pedig már együtt játszottam velük.

Volt-e példaképed az akkori csapatból?
- Csongrádi Feri volt az a játékos, akit példaképként neveznék meg. Amikor odakerültem a felnőtt csapathoz, akkor elsőre vele alakult ki nagyon jó viszonyom.

1988 tavaszán debütáltál az NB.I.-ben. Hogyan emlékszel vissza a bemutatkozásodra?
-  Akkor már érett a bemutatkozás, mert már jó ideje a felnőtt csapattal készültem. Felemás bajnokság volt, hiszen minket, juniorokat hozzácsaptak a felnőtt kerethez, és kiegészítő emberként néhányan már bajnoki mérkőzésen is bemutatkozhattunk. Kovács Feri bácsi többször nevezett minket a keretbe, így az ember beleízlelhetett az első osztály légkörébe. Először szokatlan és furcsa volt, de mivel már egy éve a felnőtt csapat keretével edzettem, így számomra nem jelentett megoldhatatlan feladatot a pályára lépés az NB.I.-ben.

Az 1988-89-es bajnokságban 19 góllal az NB.I. gólkirálya lettél. Milyen emlékeket őrzöl arról a szezonról?
- Már az előtte levő bajnokságban is egy jó kis csapata volt a Videotonnak, abból a keretből maradtak néhányan, és velünk, fiatalokkal kiegészülve vágtunk neki a szezonnak. Ebből alakult ki egy olyan optimális csapat, amely bajnokságot nyert volna a 2:1 pontos, illetve a 3:1 pontos rendszerben is, de a 11-es rúgásos rendszerben sajnos még a dobogóra sem léptünk fel. Nekem könnyű dolgom volt, mert a támadó játék gyakorlatilag rám épült annak ellenére, hogy 20 éves voltam. Minden feltétel adott volt ahhoz, hogy az ember ennyi gólt érjen el, hiszen rengeteg gólhelyzetet alakítottunk ki. A keret nagy részét fiatalok alkották, viszont volt néhány stabil, rutinos játékosunk, ennek a kettőnek az egyvelege hozta azt a lendületes, közönségszórakoztató futballt, amit játszottunk.

Az előbb említetted, hogy a támadójáték rád épült, ezáltal adódik a kérdés: ki, illetve kik voltak azok a játékosok, akik a leginkább „hozzájárultak” a gólkirályi címedhez?
- A támadófutballunk tulajdonképpen a szélső játékra alapult. A belőtt labdákra való érkezés volt az, ami nagyon feküdt nekem. Máriásitól és Csucsánszkytól rendszeresen nagyon jó labdákat kaptam, melyeknek csak a töredékét értékesítettem.

1989 őszén még a Videoton játékosa voltál, majd néhány hónap múlva már a Veszprémi csapatot erősítetted. Miért váltottál?
- Meggyengült a csapat, két-három ember elment, az új igazolások nem igazán váltak be, már nem ugyanaz volt a csapatunk, mint előtte. Nekem is gyengébben ment a játék, nem jöttek az eredmények és ezért nagy részben engem okoltak. Természetesen én is benne voltam a gyenge szereplésben, hisz az ősz folyamán csak két gólt rúgtam. Tehát bűnbaknak kiáltottak ki, amit én nem viseltem el – lehet, hogy mai fejjel benyelném – így megromlott a viszony köztem és a Videoton között.

Veszprémben néhány hónapot futballoztál, majd az osztrák Sankt Pölten csapatához igazoltál.
- Veszprémben csak pár mérkőzést játszottam a tavasszal, mivel az MLSZ felfüggesztette a játékjogomat. Egy olyan jogvita volt, amilyennel korábban még nem találkoztak, és sem az MLSZ, sem pedig a munkaügyi bíróság nem tudott mit kezdeni az esettel. Tehát ennek én voltam az áldozata, ez miatt fél évet kihagytam, és hiába igazoltam külföldre nem voltam olyan állapotban, hogy maradandót alkossak, és ugye az utolsó pillanatban sikerült eligazolnom, így hát a csapat kiválasztása sem volt optimális.

Ausztriából hazatérve egy rövid ideig a Győri ETO labdarúgója voltál, majd visszatértél Pöltenbe. Miért váltottál csapatot rövid időn belül többször?
- Sodródott az ember, csapódott ide-oda. Nem igazán találtam a helyem, azok az igazolások mind balul sültek el, akár a Győri kaland, vagy előtte a Pölteni, de ide sorolhatnám a REAC-ot is, ahol jóval később játszottam.

1991-ben egy időre abbahagytad a futballt. Miért nem játszottál közel két évig?
- Egy visszatérő izomsérülés volt az oka, amivel az orvosok nem igazán tudtak mit kezdeni, így kénytelen voltam teljesen leállni, majd amatőr szintről újra kezdeni. Tehát szinte a nulláról sikerült eljutni addig, hogy a Tatabánya játékosaként párszor még pályára léptem az NB.I.-ben, de akkor már elmúltam 30 éves.

Végül 2001-ben a Bodajkon fejezted be az aktív labdarúgást. Miért?
- Akkorra már teljesen tönkrement az Achillesem, 5-6 évet játszottam úgy, hogy problémám volt vele. Meg kellett volna műteni, de 33 évesen már nem vállaltam a műtétet, így hát a befejezés mellett döntöttem.

Térjünk rá a nemzeti csapatra. 1990-ben, a magyar válogatottban 4 alkalommal pályára léptél. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?
- A bemutatkozásra nagyon szívesen emlékszem vissza, éppen egy kialakulóban levő csapat volt, ahol fiatal, és sok mérkőzést megélt rutinos játékosok alkották a keretet. Ha a válogatott szereplésemet nézzük, akkor az viszont egyértelműen balul sikerült. A külföldi szerződés az, ami betette nekem a kaput a válogatott szempontjából. Nem voltam olyan állapotban, hogy meghívjanak. Később Győrből is lett volna lehetőségem bekerülni, de akkor a sérülések hátráltattak, így aztán egyre távolabb kerültem a nemzeti csapat keretétől.

Elégedett vagy a labdarúgó játékos pályafutásoddal, vagy úgy érzed, hogy maradt még bőven benned?
- Tulajdonképpen én az 1990-es évek áldozata vagyok, a rendezetlen magyar futballközeg, a rosszul sikerült igazolások, így együtt a kettő miatt nem jöhetett létre az a karrier, ami szerintem bennem lett volna.

Játékos pályafutásod után labdarúgó edzőként kezdtél dolgozni. Mikor és hol kaptad első edzői megbízatásodat?
- 2001-ben a Videotonnál, az 1995-ös korosztállyal kezdtem, majd fél év múlva megkaptam az 1989-es csapatot, velük 3 évet dolgoztam együtt. Azután jött a Videoton ifjúsági „A” csapata fél évig, utána kezdtem el az MTK-nál dolgozni, ahol a mai napig vagyok. Amikor a Videotonnál voltam, akkor egyidejűleg a megyei első osztályú Polgárdi felnőtt csapatánál is dolgoztam egy ideig.

Milyen céljaid vannak edzőként, akár rövid, akár hosszú távon?
- Utánpótlás szinten jelenleg a toppon vagyok. Ennél jobb helyen, mint az Akadémia, szerintem az ember nem lehet. Ki merem jelenteni, hogy az utánpótlás csúcsa ma Magyarországon a Sándor Károly Akadémia. Természetesen szeretnék majd felnőtt csapattal is foglalkozni, de a jelenlegi magyar helyzet kissé elbizonytalanít. Bizonytalan az edzők sorsa, mert ki vannak szolgáltatva különböző tényezőknek. Úgyhogy én azt mondom, jelenleg nagyon is jó helyen vagyok.

Szerinted milyen játékerőt képvisel a kezetek alatt formálódó korosztály?
- Bármilyen furcsa is lesz ezt tőlem hallani, de az 1989-90-es korosztálynál – ha egyéni képességekre lebontjuk – jobb játékosok vannak a 1991-92-93-as születésűek között. Nem biztos, hogy ez komoly eredményekben is meg fog mutatkozni, de dolgozunk rajtan, hogy minél jobb csapatokat hozzunk össze.

További eredményes munkát kívánok neked.
- Köszönöm.

Névjegy:

Név: Petres Tamás
Születési idő: 1968.09.03.
NB.I.-es mérkőzés/gól: 62/23
Válogatott mérkőzés/gól: 4/1

Csapatai játékosként:

Videoton SC (1989-ig),
Veszprém SC (1990 tavasz),
Sankt Pölten (osztrák, 1990 és 1991),
Győri ETO (1991 tavasz),
H. Szondi Velence (1993-96),
Csákvár (1996-97),
Lombard FC Tatabánya (1997-99 ősz),
REAC (2000 tavasz),
Bodajk (2000-01)

Kiemelkedő eredményei játékosként:

Magyar Gólkirály (1988-89  19 góllal),
Magyar kupa-ezüstérmes (1998-99)

Csapatai edzőként:

Videoton – utánpótlásedző –
Polgárdi – vezetőedző  –
MTK – utánpótlásedző -

Tags:

One Response to “Petres Tamás – a Videoton egykori gólkirálya”

  1. Ranlom 15 január 2010 at 13:10 Permalink

    Köszönet az interjúért, mint Vidi drukker élmény volt olvasni Petres Tamás nyilatkozatát.
    Sok sikert az edzői pályafutásodban.


Szólj hozzá!