19 december 2009 ~ 1 Comment

Disztl László labdarúgó pályafutása – Videoton-tól a Videoton-ig – 2. rész

A Disztl Lászlóval készített interjúm első része bemutatta, a játékos pályafutásának kezdeti időszakát, továbbá a profi labdarúgóként eltöltött első tíz évet, a Videoton valamint a Budapesti Honvéd labdarúgó csapataiban.

Disztl László a második részben beszél a Belgiumi öt évről, a Fehérvárra való visszatérésről, a válogatottról, illetve a labdarúgó edzői pályafutásáról, ami jelenleg is meghatározza mindennapjait.

Disztl László labdarúgó pályafutása – Videoton-tól a Videoton-ig – 1. rész >>

1989 augusztusában Belgiumba szerződtél. Hogyan kerültél az FC Bruges csapatához?
– A Honvédban még lejátszottam az 1989-90-es bajnoki szezon első mérkőzését, majd szerencsés körülmények között kerültem ki Belgiumba. Nagyon büszke vagyok és örülök neki, hogy egy belga – európai szinten is jegyzett – élcsapathoz kerülhettem. Az igazolásom is a véletlenen múlott. A Bruges, abban az évben pont igazolt egy jugoszláv védőt. Ő el volt tiltva két európai-kupa meccsről, és külföldön, főleg a nyugati élcsapatoknál, fontos volt a kupaszereplés, így hát a klub részéről úgy döntöttek, hogy igazolnak még egy védőt, és a választásuk rám esett.

Hogy érezted magad az ott töltött évek alatt, illetve milyen említésre méltó eredményt vagy eredményeket értél el?
- Nagyszerű öt év volt. Nem csak a játék, hanem a játék körítése, a stadionokban lévő hangulat, az állandó telt házak és a három élcsapat – a Bruges, az Anderlecht, és a Standard – olyan hangulatot teremtettek az ottani években, ami egy felejthetetlen élmény számomra. 1989 és 1994 között futballoztam a Bruges csapatában, az alatt két bajnoki címet, egy kupát, és három szuperkupát nyertünk. Az 1992-93-as szezonban, a Bajnokok-ligájában a legjobb nyolc közé kerültünk, amit fantasztikus eredménynek tartok. Olyan játékosokkal játszhattam együtt, mint Ceulemans vagy Van der Elst, akik Belgiumban óriási sztároknak, példaképeknek számítottak. Úgy gondolom, hogy az ott eltöltött évek alatt bebizonyítottam a klubvezetésnek, illetve a szurkolóknak, hogy jól döntöttek, amikor szerződtettek.

Miért igazoltál vissza Magyarországra?
– Említettem már, hogy 1989-ben igazoltam a Bruges csapatához, akkoriban még nem végleg adták el a játékosokat, hanem tulajdonképpen öt évre. 1994-ben lejárt az öt évem, így a játékjogom visszaszállt a Honvédra, és még egyszer meg kellett volna vennie a belga csapatnak. Ez sajnos nem jött össze, majd amikor Belgiumban próbáltam csapatot keresni, akkor megkeresett a Parmalat. A szívemre hallgattam és visszatértem Székesfehérvárra, amit utólag már valamilyen szinten megbántam, mert az 1994-95-ös szezonban súlyosan megsérültem és be kellett fejeznem a pályafutásomat.

Térjünk rá a válogatottra. 1984 és 1993 között futballoztál a nemzeti csapatban. Miként emlékszel vissza a válogatottnál töltött első két évet?
– A válogatottság az ember pályafutásának egy külön fejezete. Én örülök neki, hogy 28 alkalommal szerepelhettem a válogatottban. Azt gondolom, hogy az 1980-as évek közepén, egy hihetetlen jó nemzeti csapat jött össze. Akkor én még fiatal voltam, 1984-86-ig csak peremember voltam a válogatottban, de kiegészítő embernek lenni abban az időben óriási dicsőség volt, hiszen az a csapat 1985-ben az év válogatott csapata volt. A mexikói világbajnokságra még éremesélyesként indultunk el, Mezey György rendkívüli érzékkel rakta össze azt a csapatot.

Ha már a mexikói világbajnokságot említed! Hogyan emlékszel vissza, mi történt ott a csapattal?
– Mexikóban azért nem sikerült a világbajnokság, mert egyrészről elhittük magunkról, hogy nagyon jók vagyunk, és Vb esélyeink vannak. Másrészről, a felkészülés nem a legjobban sikerült, mert nem igazán találtuk el a pihenésnek és a terhelésnek az egységét, ez fizikálisan is kihatott ránk. Ennek ellenére azt mondom, ha a szovjetek elleni első meccsen egy kicsit óvatosabban játszunk, ha nem 6-0-ra kapunk ki, hanem teszem föl csak 2-0-ra, talán más lett volna az egész szereplésünk. Tehát túl nagy mellénnyel mentünk ki Mexikóba, és az első tíz perc után ez visszaütött. Én kint voltam azon a világbajnokságon, igaz nem játszottam, de így is óriási élményt jelentett számomra, és aki kint volt, az utólag most is azt mondja, büszke rá hogy részt vehetett a mexikói Vb-n, és azóta sem jutott ki a magyar válogatott világbajnokságra. Tehát egy nagyszerű csapatunk volt, még akkor is, ha szereplésünk nem úgy sikerült, ahogy a közvélemény, illetve mi saját magunktól elvártuk volna.

A világbajnokság után néhány évvel, már jóval több játéklehetőséget kaptál címeres mezben. Hogyan értékelnéd azt az időszakot?
- Bicskei Bertalannál, Jenei Imrénél és Mészöly Kálmánnál is voltam válogatott, akkor még igazi versengés volt a csapatba kerülésért. Sok nagyon jó játékos volt a keretben, és én igazából sosem voltam egy kihagyhatatlan, stabil ember a válogatottban, ami mutatja is, hogy közel tíz esztendő alatt „csak” 28-szor szerepeltem a legjobbak között. Legtöbbször talán Bicskei és Mészöly kapitánysága alatt kaptam lehetőséget, az ő irányításukkal szintén jó csapatok jöttek össze. A komolyabb ellenfelek is nehezen tudtak minket megverni és szép sikereket értünk el, igaz sem Vb-re, sem Eb-re nem jutottunk ki, de például megvertük a spanyolokat, jó mérkőzésen döntetlent értünk el az olaszok, illetve a szovjetek ellen.

Kik voltak azok az edzők, akiktől a legtöbbet tanultad szakmailag?
- Nagyon örülhetek, mert nagyszerű edzők keze alatt fejlődtem játékos pályafutásom alatt. Magyarországon a Verebes Józsival, a Kovács Ferenccel, a Bicskeivel, a Mezeyvel, tehát a négy legnagyobb magyar edzővel együtt dolgozhattam, aminek nagyon örülök, ezen kívül külföldön Georges Leekens-el, aki óriási szaktekintély.

Fiatal korodban, volt-e kedvenc játékosod, illetve csapatod?
- Kimondottan kedvenc játékosom nem volt, az angol foci, a skót válogatott, és a Leeds United voltak a kedvenceim, és megpróbáltam átvenni azt a mentalitást, amit ezek a csapatok képviseltek.

Több mint tíz esztendeje dolgozol labdarúgó edzőként. Az NB.I.-ben vezetted a Videotont, és a Zalaegerszegi TE csapatát, illetve utánpótlás szinten is van már jó pár év tapasztalat mögötted. Mit tartasz a legkiemelkedőbb eredményednek az eddigi edzői pályafutásod alatt?
- Igazi kiugrót még nem értem el, de úgy gondolom, hogy az utánpótlásban nehéz kiugrót elérni. Én azt vallom, ha az ember egy feladatot elvállal, akkor azt próbálja meg maximálisan teljesíteni. A Videoton felnőtt csapatánál két alkalommal kaptam lehetőséget, én úgy érzem, hogy mind a kétszer jól szerepeltünk. Amikor először átvettem a csapatot, akkor egy gyengébb szereplés után felvittem őket egészen a 6. helyig. Ott egy vezetői konfliktus miatt jöttem el a csapattól. A második periódusban pedig egy nagyszerű tavaszt produkáltunk, de a vezetők úgy gondolták, hogy nem velem képzelik el a jövőt. Mind a két Videotonos periódusomra büszke vagyok. Zalaegerszegen egy évet voltam, és azt gondolom, hogy akkor nem voltak meg a feltételei annak, hogy élcsapat legyen a ZTE, abban az időben nem voltak olyanok a körülmények, mint manapság, de ott is megpróbáltam magamból és a csapatból a legtöbbet kihozni. Bízom benne, hogy lesz még olyan feladat számomra, ahol tudok valamit produkálni, akár az NB.I.-ben, akár utánpótlás vonalon. Itt a Puskás akadémiánál nagyszerű a közösség, és a Videotonnal együttműködve, egy jól működő szerkezet van kialakítva, ahol úgy gondolom, hogy a fiatal és a felnőtt labdarúgók is egyaránt fejlődni tudnak.

Névjegy:

Név: Disztl László
Születési idő: 1962.06.04.
NB.I.-es mérkőzés/gól: 261/4
Válogatott mérkőzés/gól: 28/1

Csapatai játékosként:

Baja (1976-ig),
Videoton SC (1976-87),
Budapesti Honvéd (1987-89 ősz),
FC Bruges (belga, 1989 ősz-94),
Parmalat FC (1994-95)

Kiemelkedő eredményei játékosként:

Bajnokok-ligája negyeddöntős (1992-93),
KEK-elődöntős (1991-92),
UEFA-kupa ezüstérmes (1984-85),
2-szeres Magyar Bajnok (1987-88, 1988-89),
2-szeres Magyar bajnoki bronzérmes (1983-84, 1984-85),
1-szer Magyar Kupagyőztes (1988-89),
2-szeres Belga Bajnok (1989-90, 1991-92),
1-szer Belga bajnoki ezüstérmes (1993-94),
1-szer Belga Kupagyőztes (1990-91),
3-szoros Belga Szuper-kupagyőztes (1990, 1991, 1992)

Csapatai edzőként / sorrendben:

Parmalat FC – utánpótlásedző-
Videoton FCF – vezetőedző –
Zalaegerszegi TE – vezetőedző –
Veszprém LC – vezetőedző –
MTK Hungária – utánpótlásedző –
BKV Előre – vezetőedző –
Móri SE – vezetőedző –
FC Fehérvár – utánpótlás igazgató és edző, majd másodedző, vezetőedző és ismét utánpótlás edző –

Disztl László labdarúgó pályafutása – Videoton-tól a Videoton-ig – 1. rész >>

Tags:

One Response to “Disztl László labdarúgó pályafutása – Videoton-tól a Videoton-ig – 2. rész”

  1. Laci 24 december 2009 at 14:19 Permalink

    Na ugye mindig tudtam hogy aki Bajáról indul az nagy ember lesz :D


Szólj hozzá!