Horváth Ferenc korábbi 32-szeres válogatott labdarúgó, 1973. május 6-án született. Már 10 évesen igazolt futballistája volt a Budapesti Honvéd csapatának.

Később aztán több helyen is megfordult játékos pályafutása során. Az egykori kiváló csatárral egy teremtornán beszélgettem arról, hogy hol lett stabil NB.I.-es játékos, melyik csapatokban fordult meg a „légiós” évei alatt, miként emlékszik vissza a válogatottban eltöltött időszakra, illetve mivel foglalkozik napjainkban.

Az előző sorokban már megemlítettem, hogy klubszinten a Budapesti Honvédban kezdted el rúgni a labdát, viszont Székesfehérváron lettél NB.I.-es labdarúgó. Mikor és miért igazoltál át a Videoton csapatához?
- Amikor én a Honvédban futballoztam, akkor még más idők voltak, hiszen a keret tele volt jobbnál–jobb labdarúgókkal. Időközben kiöregedtem az ifiből és annak ellenére, hogy a magyar ifibajnokság gólkirálya lettem 33 góllal „csak” a tartalékokkal készülhettem. Fehérvárról viszont kaptam egy olyan ajánlatot, hogy az első csapattal kezdhetem meg a felkészülést, ami nekem elég is volt ahhoz, hogy a Videotont válasszam, a nyári alapozás után pedig be is tudtam mutatkozni a magyar első osztályban, ez 1991-ben történt.

Milyen csapat volt akkoriban a Videoton és milyen volt a közeg, ami körülvette a magyar futballt?
- Más volt akkor a futball, mint most! Sok olyan egyéniség volt a pályákon, akiért érdemes volt kilátogatni a mérkőzésekre, a Videoton mérkőzésein is sokkal többen voltak kint, mint manapság. Én egy nagyon jó csapatba kerültem, Burcsa Győző vezetésével az első 16 mérkőzésen nem is kaptunk ki. Az egy nagyon jó sorozat volt, és nekem pont abba sikerült belecsöppennem.

5 évvel később a Fradiba igazoltál. Hogyan kerültél a zöld-fehérekhez?
- Sok ajánlatom volt akkoriban, szinte mindenhonnan megkerestek, de úgy éreztem, hogy egész életemben bánnám, ha nem próbálnám ki magamat a Ferencváros csapatában. Végül is ez döntött amellett, hogy elfogadtam a zöld-fehérek ajánlatát. Két nagyon szép évet töltöttem a Fradinál és utólag beigazolódott, hogy jó döntöttem, olyan életre szóló élményeket szereztem, melyeket nem tudok és nem is akarok kitörölni az emlékezetemből.

A Fradi után következtek a „légiós” évek, néhány év alatt több helyen is – Belgium, Németország, Izrael – megfordultál. Jellemeznéd a kint eltöltött 4 évet?
- Több ajánlat közül választhattam, végül is azért választottam Belgiumot, mert nem akartam nagyot ugrani, úgy éreztem, nekem még fejlődni kell ahhoz, hogy komolyabb bajnokságban futballozzak. Nagyon jól döntöttem, amikor a Genk-hez igazoltam, hiszen két évet töltöttem ott, első szezonban megnyertük a bajnokságot, másodikban pedig a Belga Kupát, úgyhogy nagyon sikeres időszaknak mondhatom a belgiumi két esztendőt. Sajnos az első szezon közben volt egy sípcsonttörésem, amellyel hosszú időre kidőltem a sorból, a második évben viszont 8 gólt szereztem a bajnokságban, így voltak lehetőségeim és akkor jött a Cottbus-i lehetőség. Mindenképpen szerettem volna kipróbálni magamat a Bundesligában, hiszen akkortájt elég német centrikus volt az egész labdarúgás. A Németországba szerződésem, egy nagyon rossz döntés volt! Az a csapat akkor került fel az első osztályba és ez meg is látszott a játékán. Abszolút egy védekező stílusú csapat volt és a kontrákra építettek, amivel én nem igazán tudtam azonosulni, úgyhogy fél év után továbbálltam Izraelbe. Az izraeli időszak egy nagyon jó korszak volt az életemben, közel 2 évet töltöttem kint, mialatt 2-szer megnyertük az országos kupát, ami nagy dolog, hiszen Izraelben hihetetlenül népszerű a futball, rengeteg szimpatizáns van és egy teljesen más labdarúgó kultúrába csöppentem, nagyon jól éreztem magamat.

Akkor miért jöttél haza és miért éppen az Újpest csapatát választottad 2002-ben – ahonnan 1 év után távoztál?
- Ez egy nagyon hosszú történet és erről nem szeretnék beszélni, viszont annyit elmondanék, hogy egy nagyon rossz döntés volt Újpestre szerződni. Az Újpesti szurkolók nem nagyon tudták elfogadni a Ferencvárosi múltamat. Mindamellett, hogy 13 gólt lőttem és 9 gólpasszt adtam a bajnokságban, nem volt igazán jó évem, hiszen többször előfordult, hogy mérkőzések után – ha jól játszottam, ha rosszul – rendőri kísérettel mentem haza, mert a szurkolók kint vártak. Ez nem volt elfogadható állapot a számomra, így 1 év után továbbálltam.

Az Újpestet követő 5 évben „vándorlásba” kezdtél, több csapatnál is megfordultál mind itthon, mind pedig külföldön. Mi volt az oka annak, hogy sehol sem találtad meg a számításaidat?
- Ez egy érdekes történet, az hogy gyakran váltottam, legtöbbször nem rajtam múlott. Spanyolországban, egy nagyon jó csapatba kerültem, pályafutásom alatt az az egy hely volt, ahol úgy éreztem, hogy nekem magas a színvonal, ennek ellenére a mérkőzések nagy részén pályára léptem, igaz többnyire csak csereként. Be kellett látnom, hogy az ott szereplő játékosok jobb futballisták, mint én, ezért váltottam. Majd Portugáliában az Estoril-ban játszottam, ahol megnyertük a portugál másodosztályt, az egy nagyon jó szezon volt, annak ellenére, hogy az utolsó 3 hónapban nem kaptam fizetést, ezért viszont onnan is távoztam. Hazajöttem Fehérvárra, ahol 6 hónapig ismét nem kaptam fizetést, így ismét váltanom kellett. Skócia következett. Livingstonba azért mentünk ki, hogy bent tartsuk a csapatot az első osztályba, miután ez sikerült, fiatalítást kezdtek el a klubnál, és a légiósokat elküldték. Majd Diósgyőrbe igazoltam, ahol annak ellenére, hogy 13 bajnokin 8 gólt rúgtam, megkértek a vezetők, hadd adjanak túl rajtam, mert nem tudják fizetni a béremet. Így kerültem ismét Fehérvárra, ahol szép eredményeket értünk el. Majd Paksra igazoltam, ahol sikerült bent tartani a csapatot az NB.I.-ben, a következő szezon közben pedig jött egy arab ajánlat, amit nagy hiba lett volna kihagyni. Az araboktól visszatérve, Pápára igazoltam és ott fejeztem be „profi” labdarúgó pályafutásomat.

Térjünk rá a válogatottra! 32 alkalommal szerepeltél, és 11 gólt lőttél a nemzeti csapatban, ami szerintem kiváló teljesítmény. Hogyan emlékszel vissza a válogatottnál eltöltött időszakra?
- A válogatottság számomra egy szép emlék, hiszen az volt mindig az álmom, hogy válogatott legyek. Voltak nagyon jó mérkőzéseink, hiszen volt hogy egy évig veretlenek voltunk, pedig kiváló csapatok ellen játszottunk, volt viszont olyan, amikor nálunk gyengébb csapattól kaptunk ki. Összességében úgy gondolom, hogy egy országot képviselni, egy ország „legjobb” 11 játékosában benne lenni, nagyon-nagy dolog. A válogatottnál eltöltött időszak pozitív élmény volt számomra.

Jelenleg mivel foglalkozol, és milyen terveid vannak a jövőre nézve?
- Közel 2 éve edzőként dolgozom a Fradi utánpótlásnál, plusz egyéni képzésekkel is foglalkozom. Csatárokat képzek mind utánpótlás, mind pedig felnőtt szinten, elég nagy hiányosságokat vélek felfedezni, itt Magyarországon a csatárokkal kapcsolatban, ezért az edzéseken mindig megpróbálok olyan szituációkat kreálni, melyek előfordulnak a mérkőzéseken is. Az edzőség mellett, futsalozom a Ferencváros csapatában és levezetésképpen, futballozom még Ausztriában, alacsonyabb osztályban. A jövőben szeretnék továbbra is edzőként dolgozni, a pro licencen kívül az összes licenccel rendelkezem, melyeket még „profi” labdarúgóként megszereztem.

Egy utolsó kérdés. Volt-e kedvenc játékosod vagy példaképed?
- Természetesen igen. Nagyon szeretem a holland csatárokat, szerintem ők a legképzettebbek. Nagyon-nagy Van Basten rajongó voltam, ő azon a poszton egy zseni volt, hiszen mindent tudott a futballról. Tudta hogyan és mikor kell a kapu elé érkezni és nagyon jól bánt a labdával. Magyarországon pedig Sallói István volt a példaképem, tőle nagyon sokat tanultam.

Névjegy:

Név: Horváth Ferenc
Születési idő: 1973.05.16.
NB.I.-es mérkőzés/gól: 286/116
Bundesliga I. mérkőzés/gól: 9/-
Belga I.osztályú mérkőzés/gól: 35/11
Válogatott mérkőzés/gól: 32/11

Csapatai játékosként:

Bp. Honvéd (1991-ig),
Videoton SC/Parmalat FC (1991-96),
Ferencvárosi TC (1996-98),
RC Genk (belga, 1998-2000),
Energie Cottbus (német, 2000 ősz),
Maccabi Tel-Aviv (izraeli, 2000 ősz-2002),
Újpest FC (2002-03),
UD Almeira (spanyol, 2003 ősz),
Estoril (portugál, 2004 tavasz),
FC Fehérvár (2004 ősz),
Livingston FC (skót, 2005 tavasz),
Diósgyőri VTK (2005 ősz),
FC Fehérvár (2006 tavasz-2007 tavasz),
Paksi FC (2007),
Banyas FC (e. arab-emírátus-i, 2007 ősz),
Lombard FC Pápa (2008 tavasz),
Majd az osztrák alsóligás Ostbahn és a St.Martin csapatait erősítette és erősíti napjainkban is, illetve az FTC futsal csapatában rúgja a labdát.

Kiemelkedő eredményei játékosként:

1-szer Magyar bajnoki-ezüstérmes (1997-98),
2-szer Magyar bajnoki-bronzérmes (1996-97, 2005-06),
1-szer Magyar Kupagyőztes (2005-06),

1-szer Belga Bajnok (1998-99),
1-szer Belga Kupagyőztes (1999-2000),

1-szer Izraeli bajnoki-bronzérmes (2001-02),
2-szer Izraeli Kupagyőztes (2000-01, 2001-02),

1-szer Portugál II.osztályú Bajnok (2003-04)