Andorka Péter már egészen fiatalon közel került a labdarúgáshoz, hisz édesapja – aki egykoron kiváló kapus volt – Andorka Gábor révén, sokszor testközelből figyelhette az NB.I. küzdelmeit, ami hatással voltak arra, hogy Péterből gólerős támadó váljék.

Andorka Péter néhány héttel ezelőtt írta alá szerződését a Pécsi MFC csapatához, ahol a 2005-ös számára balul sikerült őszi szezon után másodszorra próbálhat szerencsét.

Kinek, illetve minek a hatására szeretted meg a labdarúgást, és mi volt az első futballélményed, amely véleményed szerint meghatározó volt számodra abban, hogy később labdarúgó váljék belőled?
- Meghatározó volt a számomra, hogy gyerekkoromban heti rendszerességgel jártunk mérkőzésekre, és a családunk barátai is nagy százalékban labdarúgók voltak. Az egyik legmeghatározóbb élményem viszont az volt, amikor apu a Haladásban védett, és hazai pályán 4-0-ra megverték a Fradit, ha jól emlékszem, ez 1990-ben történt. Fontos még: Én sosem voltam családilag úgy irányítva, hogy labdarúgó legyek, hiszen több sportot kipróbáltam – például egy ideig úszni is jártam – de ahogy az előbb is említettem, végül az engem körülvevő légkör meghatározónak bizonyult, és futballista vált belőlem.

Veszprémben lettél először igazolt játékos. Mi maradt meg benned abból az időszakból?
- Ott ismerkedtem meg a játék alapjaival, gondolok én itt a szabályokra, és a játékrendszerekre. Nem mondom azt, hogy a kiváló körülmények között dolgozhattunk, hiszen az nem fedné a valóságot, de a lényeg az volt, hogy focizhattunk, és az egyik legjobb barátom is abból a társaságból került ki. Tehát összességében csak pozitívan tudok visszagondolni a kezdeti lépéseimre.

1998-ban Veszprémből, Szombathelyre kerültél. Mi játszott szerepet abban, hogy 14 évesen egyesületet váltottál?
- Itt jött megint a képbe édesapám, hiszen ő, mint egykori veszprémi labdarúgó és vezető, látta hogy előbb vagy utóbb, de Veszprémben a futball „halálra” van ítélve és akkor megkérdezte tőlem, hogy komolyan gondolom-e azt, hogy futballista legyek, mivel a válaszom igen volt, így hát felajánlotta számomra a továbblépés lehetőségét. Édesapámmal folytatott beszélgetésem során három klub jött szóba, a Videoton, a Győri ETO és a Haladás, de mivel a családunk szombathelyi kötődésű, és a Haladás utánpótlás nevelő munkája is garanciát jelentett a továbblépésre, így Szombathelyet választottam.

Az előbb említetted, hogy Szombathelyen akkoriban olyan utánpótlás nevelés folyt, amely garanciát jelentett a számodra. Mit takar ez a kijelentésed?
- Én nagyon jól éreztem magam Szombathelyen, a beilleszkedéssel sem volt semmi problémám, és utánpótlás szinten nagyon jó csapatunk volt, csakhogy néhány nevet említsek: a kapus Rózsa Dani, a mezőnyjátékosok közül a Rajos Gabi, a Schimmer Szabi, a Nagy Gabi, de akár említhetem a később Győrbe, majd az MTK-hoz távozó Bori Gábort is. Tehát nagyon jó csapatunk volt, és ehhez Artner Tamás személyében egy kiváló edző párosult.

Négy évet futballoztál a Szombathelyi Haladás különböző utánpótláscsapataiban, majd Debrecenbe kerültél, és ott mutatkoztál be az NB.I.-ben. Hogyan jött létre az a klubcsere, illetve milyen volt fiatalon beilleszkedni egy akkor alakuló Debrecenbe, amely néhány évre rá sorban nyerte a bajnoki címeket a magyar első osztályban?
- Az utolsó szombathelyi idényemben már a felnőtt csapattal készültem, igaz játszani nem játszhattam, hiszen nem volt játékengedélyem, de valószínű, hogy az edzésmunkám és a hozzáállásom megtetszett az akkori edzőnknek, Szentes Lázárnak, hiszen amikor Debrecenbe távozott, akkor ott beajánlott Szima Gábornál, ő pedig  kezdeményezte az átigazolásomat. Én személy szerint a Debrecen megkeresését hatalmas megtiszteltetésnek vettem, és mivel Szombathelyen kiesett a csapat illetve anyagi gondok léptek fel, így örömmel fogadtam el a Debrecen hívását, ahol már akkor látszott, hogy egy eredményes, sikeres csapat van kialakulóban. A beilleszkedéssel nem volt problémám, hiszen amikor elfogadtam a Debrecen ajánlatát, már akkor tudtam, hogy erős a csapat kerete és nekem, mint 18 éves fiatal, rutintalan játékosnak nem lesz könnyű beverekedni magam a keretbe. Ennek ellenére nagyszerű két és fél évet töltöttem Debrecenben, már az első szezonban bemutatkozhattam az NB.I.-ben, a második évben mégtöbb játéklehetőséget kaptam és azt is nagy dolognak tartottam, hogy nap mint nap olyan nagyszerű labdarúgókkal készülhettem, mint például a Sándor Tamás, vagy a Bogdanovic.

Mi történt a harmadik szezonban, amikor is bajnok lett a Debrecen?
- A szezon elején még a keret tagja voltam és játszhattam egy bajnoki mérkőzésen. Majd miután edzőváltás történt és az új tréner Supka Attila nem számolt velem, azután a télen leültem a klub vezetőivel – mivel én éreztem magamban annyi erőt, hogyha nem is a bajnoki címre esélyes Debrecenben, hanem egy másik együttesben, de rendszeresen pályára léphetek, akkor segítségére lehetek az aktuális csapatomnak – tárgyalni és közösen azt a döntést hoztuk, hogy fél évre kölcsönadnak Zalaegerszegre.

Tehát a 2005 tavaszát Zalaegerszegen töltötted?
- Igen! A váltás pedig nagyon jó döntésnek bizonyult, hiszen a tavaszi szezon 15 mérkőzéséből, 14-szer pályán tudtam lenni és még gólokat is sikerült szereznem, én úgy gondolom, hogy a bizalom és a játéklehetőség egy 20-21 éves játékosnál nagyon sokat számít.

Ezek után hogyan kerültél Pécsre?
- A zalai kitérő után visszatértem Debrecenbe, ahol lejárt a szerződésem, amit végül nem hosszabbítottak meg. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy 2005 nyarán volt egy külföldi lehetőségem, egy belga első osztályú csapat került képbe, ahol már kint is voltam, de végül az utolsó pillanatban – fogalmam sincs, hogy miért – nem jött össze a szerződés. Ezek után hazajöttem, itthon pedig az átigazolási szezonból már csak néhány nap volt vissza, amikor elfogadtam a PMFC ajánlatát.

Miként értékeled a Pécsett eltöltött időszakot?
- Az utolsó pillanatban érkeztem Pécsre, így nyilván nem voltam felkészülve, az alapozást is kihagytam, az erőállapotom sem volt a „toppon” ennek ellenére a vezetőedzőnk Ott József számolt velem, de sajnos nem tudtam meghálálni a belém vetett bizalmát, hiszen mire sikerült volna engem teljesen felépíteni, addigra történt egy edzőváltás. Az új mesterrel, a Keszei Feri bácsival, nem igazán találtuk meg a közös hangot, ezért törvényszerű volt, hogy fél szezon után továbbállok.

A PMFC után Szombathely felé vetted az irányt, ahol közel 5 év után ismét a Haladás labdarúgója lettél. Mi késztetett arra, hogy az NB.II. Nyugati csoportjában szereplő Szombathelyi Haladás csapatához igazolj?
- Volt egy első osztályú és több másodosztályú lehetőségem. Végül az akkor másodosztályú Haladást választottam, hiszen olyan helyre szerettem volna igazolni, ahol ismét fel tudom építeni magam és erre garancia volt a Haladás akkori vezetőedzője, Artner Tamás, akivel már korábban, utánpótlás szinten együtt dolgoztunk.

Azóta eltelt néhány év és már tudjuk, hogy sikeresnek mondható három és fél évet töltöttél el Szombathelyen. Kérlek, belátásod szerint értékeld a szombathelyi éveket!
- Az első fél év után sikerült elmozdulnom a mélypontról, és újra a régi formámban futballozni. Az azt követő két szezonban bajnokok lettünk az NB.II. Nyugati csoportjában, én pedig mindkét idényben gólkirályi címet is ünnepelhettem. Így utólag az egy kicsit fájó volt, hogy az első címet pontlevonás miatt elvették tőlünk, és ezért a feljutásunk sem jött össze, de a 2007-08-as bajnoki elsőség után már nem gördült akadály elénk és ismét NB.I.-esek lettünk. A feljutás utáni szezon kicsit felemásra sikerült számomra, hiszen a Haladás fennállásának legjobb bajnoki eredményét produkáltuk azzal, hogy bajnoki bronzérmet szereztünk, ráadásul mindezt újonc csapatként, ez óriási pozitívum volt mindenki számára, legyen az szurkoló, játékos vagy szakvezető, a városban érezhető volt a fokozott futballhangulat, a ZTE elleni teltházas mérkőzés – annak ellenére, hogy 3-2-re kikaptunk – pályafutásom eddigi legszebb emléke. Másrészt viszont: a szezon elején sérüléssel bajlódtam, majd amikor felépültem, akkor sem tudtam igazán beverekedni magamat a csapatba, ezek után a tavaszi szezonban, szinte nem is számított a játékomra Csertői Aurél vezetőedző, így ismét váltottam, pedig kimondottan jól éreztem magam Szombathelyen.

Következő „állomáshelyed” Nyíregyháza volt. Ki által kerültél Spartacushoz és milyen volt az ott eltöltött két szezon?
- Igazából nem emlékszem, hogy ki volt az, aki szorgalmazta, hogy én Nyíregyházára kerüljek, csak annyit tudok mondani, hogy valaki úgy gondolta, a klubnak szüksége van rám, és ezek után megegyeztünk, majd aláírtam szerződésemet. Amikor Nyíregyházára kerültem, akkor úgy nézett ki, hogy egy jó kis csapat van kialakulóban, és ez vonzó volt a számomra. Hogy aztán egy jó nevekből álló csapatnak miként sikerült kiesni az NB.I.-ből, arra magam sem találom a választ. A szezon kezdetén még minden szép és jó volt, az első három fordulóban kétszer nyertünk, majd következett két döntetlen, aztán nem tudom az okát, hogy miért, de sorozatos vereségek következtek és ebből kifolyólag olyan mélypontra kerültünk az őszi szezon végére, amelyből már tavasszal szinte képtelenek voltunk felállni, pedig nem szerepeltünk rosszul a tavaszi szezon során. Ismét következett egy másodosztályú idény, amelynek úgy vágtunk neki, hogy lendületből visszajutunk az NB.I.-be. Az őszi szezonban nem is volt ezzel semmi gond, hiszen több ponttal vezetve álltunk a keleti csoport élén, rugdostuk a gólokat, meggyőző játékkal nyertük a mérkőzéseket, aztán a télen – nem tudom, hogy miért, gondolom erősítési szándékkal – négy-öt helyen változtattak a vezetők a kezdőcsapat összeállításán. Majd a rajtot sem úgy kaptuk el, ahogy azt kellett volna, eközben legnagyobb riválisunk, a Diósgyőr sorozatban nyerte a meccseket, mi pedig nem tudtuk felvenni a kellő fordulatot, így elvesztettük a versenyt velük szemben.

Ezek után, néhány héttel ezelőtt, aláírtál a PMFC csapatához. Hogyan kerültél ismét Pécsre?
- Amikor vége lett az előző bajnoki idénynek, akkor engem megkeresett a Mészáros úr, az már a két klub tulajdonosa között lezajlott üzlet eredménye, hogy végül több játékostársammal együtt „csomagban” érkeztünk Pécsre.

Milyen célokat tűztél, tűztetek ki magatok elé?
- Úgy gondolom, hogy nagyon motivált a társaság és nagyon várja már mindenki a bajnokság kezdetét (az interjú a PMFC – Haladás 1-0-ra végződő bajnoki előtt készült néhány nappal). A célokról annyit, hogy stabil középcsapatként szeretnénk végezni a bajnoki idény végén, amihez én személy szerint gólokkal és gólpasszokkal szeretnék hozzájárulni, mint támadó. Véleményem szerint a PMFC nyári erősítései jól sikerültek és az NB.I. mezőnyének az erőviszonyai is évről-évre egyre jobban kiegyenlítődnek – természetesen minden évben van egy-két csapat, amelyik kiemelkedik a mezőnyből – ezáltal megkockáztatom, hogy akár a középmezőny elejét is megcélozhatjuk.

A próféta beszéljen belőled! Lépjünk tovább. Mik a távolabbi céljaid, gondolok én itt külföldi szerződésre, válogatottságra, stb…
- Én azt mondom, hogy annyira ne rohanjunk előre, hiszen számomra az éppen induló szezon a legfontosabb. Egyébként 1 plusz 2 évre írtam alá, így 2005 után ismét piros-fekete szerelésben futok majd ki a pályára, ahol eredményesen szeretném szolgálni az egyesületet. A válogatottságról pedig azt gondolom, hogy aki komolyan sportol, azoknak az embereknek nem is lehet más célja, vágya, mint hogy címeres mezben a hazáját képviselje, legyen az bármilyen sportág. Utánpótlás válogatott már voltam, de természetesen nekem is vágyam, hogy egyszer a felnőtt válogatott mezét is magamra öltsem.

Véleményed szerint mennyi a realitása annak, hogy a közeli vagy a távolabbi jövőben bekerülj a nemzeti csapatba?
- Véleményem szerint, ha olyan ütemben rugdosnám a gólokat az NB.I.-ben, mint azt éveken keresztül a másodosztályban tettem, akkor lenne esély a kerettagságra.

Ezek után szeretnék neked további eredményes pályafutást kívánni és azt, hogy sikerüljön megvalósítani a kitűzött célokat!
- Köszönöm.

Névjegy:

Név: Andorka Péter
Születési idő: 1984.07.19.
NB.I.-es mérkőzés/gól: 94/12
Válogatott mérkőzés/gól: -/-

Csapatai:
Veszprém FC (1992-98),
Szombathelyi Haladás VFC (1998-2002),
Debreceni VSC (2002-2004 ősz),
Zalaegerszegi TE FC (2005 tavasz),
Pécsi MFC (2005 ősz),
Szombathelyi Haladás VSE (2006 tavasz-2009),
Nyíregyháza Spartacus FC (2009-11),
Pécsi MFC (2011-től)

Kiemelkedő eredményei:
Magyar Bajnok (2004-05),
3-szoros Bajnoki Bronzérmes (2002-03, 2003-04, 2008-09),
Magyar Kupa Ezüstérmes (2002-03),
2-szeres NB.II.-es Gólkirály (2006-07  31 gól, 2007-08  22 gól)