Koplárovics Béla 1981-ben született Barcson. Labdarúgó pályafutását a helyi Barcsi SC-ben kezdte, ahonnan néhány csapat érintésével, 2002 nyarán a Zalaegerszegi TE bajnokcsapatához szerződött, ahol rövid idő elteltével szinte berobbant a magyar futballköztudatba, azzal hogy győztes gólt szerzett a Manchester United elleni BL-selejtezőn.

Koplárovics Bélával, egyik edzése után, a Kozármislenyi stadion kávézójában beszélgettünk, pályafutásának alakulásáról és jövőbeli terveiről.

Hol kezdtél el futballozni?
- Egész gyermekkoromban a grundon rúgtuk a labdát a haverokkal, majd 13 éves koromban „lecsaltak” a Barcsi SC csapatához focizni. Én lementem és valahogy ott ragadtam, tetszett a közeg, ami körülvette az egészet, igaz a színvonal nem első osztályú volt, hiszen abban az időben a Barcs az NB.III. és a Megye I. között liftezett. Ez viszont engem akkor nem érdekelt, hiszen én csak játszani szerettem volna, hát így lett belőlem 13 évesen igazolt labdarúgó.

Hány évig rúgtad a bőrt Barcson?
- Öt évig. Ebből az első évet a serdülőben töltöttem, majd néhány év az ifjúsági csapatban, a végén pedig már a felnőttek között is bemutatkozhattam.

Volt-e példaképed akkortájt?
- Mindig is a brazil Ronaldo játéka tetszett a legjobban, sajnálom, hogy már visszavonult az aktív futballtól.

Hova igazoltál a Barcsról?
- Van egy jó barátom Barcson, a Kuczkó Gábor, aki abban az időben Hévízen védett és az ő közbenjárásával, Hévízre igazoltam.

Három évig voltál a Hévíz labdarúgója, de az ott töltött idő alatt több csapat háza táján is megfordultál az akkori szabályoknak megfelelően, kettős játékengedéllyel. Hogyan foglalnád össze azt a három esztendőt?
- Amikor Barcsról Hévízre igazoltam, akkor ott egy összeszokott, nagyon jó kis csapathoz kerültem, ahol időre volt szükségem ahhoz, hogy a Megye I. után felvegyem az NB.II.-es ritmust. Ez eleinte nem is sikerült, ezért az első két évben, kettős játékengedéllyel megfordultam Keszthelyen, Tapolcán és Balatonfüreden, közben pedig néhány mérkőzésen a Hévízi csapatban is pályára léptem.

Mikor lettél stabil játékos Hévízen?
- Szó szerint értsd, hogy egyszer eljött az a pillanat, amikor játszanom kellett, mert nem volt más, aki beálljon a csapatba és akkor annyira jól ment a játék, hogy onnantól kezdve folyamatos játéklehetőséget kaptam és úgy gondolom, hogy éltem is vele. Ez a 2001-02-es bajnoki idényben történt.

2002 nyarán az éppen bajnoki címet szerző Zalaegerszegi TE csapatához igazoltál. Hogyan kerültél Zalaegerszegre?
- Amikor szóba jött, hogy elhagyom a Hévízi csapatot, akkor először a Siófok keresett meg, ahol már nem sok kellett ahhoz, hogy aláírjam a szerződést, de közben befutott a zalaegerszegi ajánlat, amire egyszerűen nem mondhattam nemet.

Milyen volt az akkori ZTE, illetve hogy sikerült beilleszkedned a magyar szinten sztárokat felvonultató bajnokcsapatba?
- Nagyon jó közösségbe kerültem, ahol sok kiváló labdarúgó szerepelt és az elején nagyon keményen küzdöttem azért, hogy egyáltalán bekerüljek a keretbe.

Én a helyedben nem fogalmaznék ilyen keményen, hiszen alig néhány hete voltál a bajnokcsapat labdarúgója, amikor egy pillanat alatt országos ismertségre tettél szert azzal, hogy csereként beállva nem egész tíz perc alatt gólt lőttél a világhírű Manchester Unitednek és a Puskás Ferenc stadionban szerzett találatoddal el is döntötted a ZTE – Manchester United BL-selejtező párharcának első felvonását. Ez a bravúr az elmúlt két évtizedben rajtad kívül más magyar játékosnak nem sikerült. Milyen érzéssel gondolsz vissza arra a napra?
- Igazság szerint egy ilyen meccsen érzi magát igazán futballistának az ember, amikor több tízezer ember szurkol a lelátón. Számomra a mérkőzés egy felejthetetlen élmény marad, hiszen nem mindennap lő gólt az ember egy Manchester szintű csapatnak, másfelől viszont amíg aktívan űzöm a labdarúgást, addig nem szívesen beszélek róla, hiszen szerintem a média túlzottam felfújta ezt a dolgot, mind jó, mind pedig rossz értelemben, így ha valaki meghallja a Koplárovics nevet, akkor egyből az a mérkőzés jut eszébe. Ettől függetlenül büszke vagyok arra a gólra.

Tehát az „igazi” karriered a Manchester meccsel kezdődött, de hála neked, nem azzal végződött. Hat évig voltál a Zalaegerszeg csapatának tagja és egy idő után – a második szezontól – meghatározó játékosa lettél a csapatnak. Milyen élményekkel gazdagodtál Zalaegerszegen?
- Mint említettem már, a közösség az nagyon jó volt, ezért a kezdeti nehézségekkel könnyen megbirkóztam, hiszen sok segítséget kaptam a srácoktól és Bozsik Pétertől, illetve Simon Antaltól, akik szépen lassan beépítettek a csapatba. Az évek alatt megszerettem a várost, nagyon jól éreztem ott magam és úgy gondoltam, hogy én sosem fogok Zalaegerszegről eljönni, az élet viszont átírta a forgatókönyvet. Pozitív volt még számomra, hogy 2007-ben bajnoki bronzérmes csapat tagja lehettem. Véleményem szerint, ha a jó őszi szereplésünk után nem rontjuk el a tavaszt, akkor előrébb is végezhettünk volna. Megkockáztatom, hogy azzal a csapattal, kis szerencsével és odafigyeléssel a bajnoki cím sem volt elérhetetlen számunkra, ennek ellenére a bronzérem is szépen csillog a vitrinben.

Kik voltak azok a labdarúgók, akikkel pozitív értelemben „szót” értettél a pályán?
- Amikor Zalaegerszegre kerültem, akkor az első egy-két szezonban olyan rutinos és magyar szinten klasszis labdarúgók alkották a keretet, akikkel öröm volt a pályán eltöltött minden egyes perc, illetve akiktől rengeteget tanultam, így személy szerint senkit sem szeretnék kiemelni.

A Zalaegerszegen eltöltött évek alatt a válogatottban is bemutatkozhattál, sokszoros utánpótlás és 2-szeres felnőtt válogatottnak mondhatod magad. Hogyan emlékszel vissza életed azon időszakára?
- Az U21-es csapatról nagyon szép emlékeim vannak, én nagyon szerettem abban a gárdában futballozni. Szép sikereket értünk el az Eb-selejtezőkön, többek között 5-2-re vertük a svéd csapatot az Üllői úti Fradi pályán, de kiemelhetnék még sok más meccset is. Sajnos a selejtezősorozat végén nálunk is beütött a szokásos magyaros „betli” és idegenben kikaptunk a lettektől, majd pedig hazai pályán a lengyelek ellen, úgyhogy el is úszott az Eb-re való kijutás. Olyan kiváló futballisták alkották azt a csapatot, mint a Szabics Imre, Buzsáky Ákos, Czvitkovics Péter, Bodor Boldizsár és még hosszasan folytathatnám a felsorolást. A felnőtt válogatottban 2004. november 30-án Szlovákia ellen mutatkoztam be, a második mérkőzésemet pedig rá három napra, Észtország legjobbjai ellen játszottam. Ez a válogatott Thaiföldi túráján Bangkokban történt. Azon a túrán az állandó kerettagok közül sokan hiányoztak, így a Szövetségi Kapitány, Lothar Matthäus, olyan labdarúgóknak szavazott főként bizalmat, akik a 2004 őszi hazai pontvadászatban kiemelkedően teljesítettek. Én erre a két fellépésre a mai napig büszke vagyok, annak ellenére, hogy utána már nem kaptam bizalmat és még a keretbe sem hívtak meg többé.

Folytassuk a beszélgetésünket a klubfutballról. 2008 nyarán váratlanul eljöttél Zalaegerszegről és az NB.II.-es PMFC csapatában folytattad pályafutásodat. Miért váltottál?
- Az utolsó zalaegerszegi évem alatt a Slavko Petrovics volt az edzőm és mivel nála nem úgy jöttek az eredmények, ahogy azt a vezetőség elvárta, így őt leváltották és a helyére érkező Supka Attila nem számolt velem a továbbiakban. A fájó csak az volt számomra, hogy ezt senki sem közölte velem. Én tettem a dolgomat, edzettem és közben olyan pletykákat hallottam, hogy az edző nem számít a játékomra és igazolnak a „helyemre” egy másik labdarúgót. Ezek után én odamentem Supka Attilához, de ő még arra sem méltatott, hogy elmondja nekem az igazat, és a klubvezetéshez irányított. Végül is ezért váltottam és jöttem Pécsre.

Pécsre való átigazolásodat követően úgy nézett ki a dolog, hogy nem igazán találod a helyed. Mi volt ennek az oka?
- Én akkor úgy gondoltam, hogy jó döntést hoztam azzal, hogy elfogadtam a PMFC ajánlatát, hiszen egy biztos anyagi háttérrel rendelkező és komoly célokat maga elé tűző klubhoz igazoltam. A Pécsen töltött egy év alatt, sajnos nem igazán tudtam úgy játszani, ahogy azt én magamtól, illetve a szurkolók és a vezetők tőlem elvárták. Nagyon sokat voltam sérült és ebből az okból kifolyólag gyengén futballoztam.

A Pécsen eltöltött esztendő után elkezdődött egy olyan lejtmenet a számodra – ha fogalmazhatok így – amelynek a végén, ismét Hévízen, majd pedig Kozármislenyben kötöttél ki. Mi történt veled abban a közel egy évben?
- Ha néhány szóval kéne jellemeznem azt az időszakot, akkor azt mondanám: a poklot is megjártam.

Nem hinném, hogy az olvasók beérik ennyivel!
- Rendben, vágjunk bele! Mivel nem tartott rám igényt a PMFC, így a 2009-es őszi szezont a szlovén első osztályú Lendva együttesénél töltöttem, kölcsönben. Ez a szlovéniai „kiruccanás” nem volt az életem legjobb döntése, hiszen már néhány hét után anyagi problémák merültek fel a klubnál, így az eredmények sem úgy jöttek, ahogy azt elvárták volna tőlünk. Ennek végeredményeképp, fél szezon után hazajöttem és meghoztam életem eddigi legrosszabb döntését.

Mi volt az?
- Jött egy előnyösnek tűnő megkeresés Iránból, ahol mint később kiderült, finoman fogalmazva sem voltak paradicsomi körülmények. Kezdeném azzal, hogy olyan szerződést kaptam, ha annak csak a fele beteljesült volna, akkor már jól járok, ennek ellenére a klubnak egy fillérje sem volt. Olyan dolgok történtek ott velem, amit senkinek sem kívánok. A lakásban – ahol három brazil játékossal laktam – kikapcsolták az áramot, vittem magammal némi pénzt, de az villámgyorsan elfogyott, a bankkártyámat pedig ott nem tudtam használni, ezáltal a számlámhoz sem tudtam hozzáférni, így ott álltam pénz nélkül. Ezután, mondani sem kell, hogy fizetést sem kaptunk, továbbá a szerződésem sem volt leadva az ottani szövetséghez, így futballozni sem tudtam az iráni bajnokságban. Kész káosz uralkodott a klubnál. Másfél hónap után elegem lett az egészből és leültem tárgyalni a klub elnökével, aki megígért mindend, csak hogy maradjak ott, de én hajthatatlan voltam és végül hazajöttem. Az elnök úr volt annyira „korrekt” hogy eljövetelemkor legalább kifizette a szerződésembe belefoglalt összeg töredékét.

Hogyan kerültél Hévízre az iráni pokoljárás után?
- Mihalecz István volt az ottani edző – akivel én már Zalaegerszegen jóban voltam – és ő hívott engem, én pedig elfogadtam a hívását, de sajnos a tavaszi szezon végén búcsúzni kényszerültünk az NB.II.-től.

Végül pedig Kozármislenyben kötöttél ki!
- Tavaly nyáron lettem a Kozármisleny SE labdarúgója. Nagyon jól érzem itt magam, családias a hangulat, illetve mindenki nagyon segítőkész és az sem volt utolsó szempont, hogy a városban már azelőtt is volt lakásom mielőtt ideigazoltam. Aztán a télen anyagi megszorítások történtek a klubnál, amelynek az eredménye az lett, hogy jelenleg a foci mellett dolgozom. Az átigazolási időszakban ugyan több csapat is keresett az NB.II.-ből, de én úgy gondoltam, hogy a családomra levő tekintettel nem igazolok sehová – hiszen itt a kisfiam és a feleségem is nagyon jól érzi magát – hanem inkább a foci mellé bevállaltam egy állást és így továbbra is itt tudtunk maradni Kozármislenyben. Természetesen, ha NB.I.-ből lett volna egy érdemi megkeresés, akkor lehet, hogy másképpen döntök.

Még a tavaszi szezon előtt járunk, de hadd kérdezzem meg, hogy milyen célokat tűztél magad elé az idén?
- Ezt a tavaszt arra szánom, hogy bizonyítsak, hiszen az utóbbi egy-másfél évem nem úgy sikerült, ahogy azt szerettem volna. Remélem sikerül bizonyítanom, hogy nem felejtettem el futballozni és a nyáron lesznek olyan megkeresések, amire érdemes lesz igent mondanom.

Akkor nincs más hátra, mint hogy sok sikert kívánjak neked a céljaid megvalósításához!
- Köszönöm szépen.

Hozzáteszem, hogy az interjú óta eltelt két hét alatt a Kozármisleny csapata Koplárovics Bélával a soraiban két bravúr eredményt ért el. A tavaszi 1. fordulóban hazai pályán 7-1-es győzelmet arattak a Kaposvölgye ellen, amelyből Koplárovics három góllal vette ki a részét. A tavaszi 2. fordulóban pedig a bajnokesélyes PMFC otthonában játszottak 1-1-es döntetlent, azon a mérkőzésen Koplárovics Béla végig pályán volt és a Nemzeti Sport tudósítójától 6-os osztályzatot kapott.

Névjegy:

Név: Koplárovics Béla
Születési idő: 1981.06.07.
NB.I.-es mérkőzés/gól: 122/12
Válogatott mérkőzés/gól: 2/-

Csapatai:
Barcsi SC (1994-1999 ősz),
Hévíz Goldavis/LC (2000 tavasz-2002)
– közben kettős játékengedéllyel:
FK Keszthely (2000 tavasz),
Tapolca-Honvéd (2000 ősz),
Balatonfüredi SC (2001 ősz) –
Zalaegerszegi TE (2002-08),
Pécsi MFC (2008-09),
FC Nafta Lendava (szlovén, 2009 ősz),
Shensa Arak (iráni, 2010 január-február),
Hévíz FC (2010 tavasz),
Kozármisleny SE (2010-től)

Kiemelkedő eredménye:
Magyar Bajnoki Bronzérmes (2006-07)