A Fradi edzőjének, Nagy Tamásnak közbenjárásával, lehetőségem nyílt rá, hogy két Fradista barátommal, Janikával és Ákossal együtt eltöltsünk egy napot a Ferencvárosi labdarúgó csapat otthonául szolgáló Albert-stadionban, ahol több egykori és jelenlegi Fradi ikonnal is találkoztunk.

Az útnak, október egyik esős keddi reggelén azzal a céllal vágtunk neki, hogy két Fradista barátom, végre élőben találkozhasson a csapat sztárjaival, én pedig abban reménykedtem, hogy a táskámban lapuló mezt, labdát, illetve a több tucat fotót, dedikáltatni tudom a zöld-fehér kedvencekkel.

Az Albert-stadionba délelőtt háromnegyed tíz tájban nyertünk bebocsátást, amikor is a biztonsági szolgálat segítőkész emberei felhívták Nagy Tamást, aki már néhány perc múlva fogadott is minket. Nem sokkal később megjelent Lipcsei Péter és dedikálta a róla szóló önéletrajzi könyvét Ákos barátom részére, aki ezer fokon égve azt mondta – már ezért megérte feljönni az Üllői útra!

Negyed órával tíz után elkezdődött a második csapat edzése, melyet óriási érdeklődéssel figyeltünk, majd kicsivel tizenegy után átmentünk a center pályára, ahol a média képviselőivel karöltve, testközelből figyelhettük a „nagyok” mozdulatait. Az edzés végén barátaim álma vált valóra azzal, hogy lefotóztak minket a csapattal.

Miután a labdarúgók az öltözőbe vonultak, néhány percre helyet foglaltunk a klubház recepciójánál, majd kihasználva az időt – még a csapat tagjai zuhanyoztak és ebédeltek – felmentünk a klub irodaszintjére, ahol egy újabb álom vált valóra, amikor találkozhattunk három Fradi legendával. Albert Flórián, Rákosi Gyula, és Szűcs Lajos, az 1960-as években, nemzetközi szinten is óriási sztárnak számított, én személy szerint már régóta vadásztam az aláírásukra és most megadatott mind a hármunknak, hogy néhány mondatot váltsunk a korábbi klasszisokkal. Jó volt látni, hogy a három legenda kiváló egészségnek örvend és humorért sem kellett a szomszéd közértbe menniük. Az ott töltött idő alatt folyamatosan ugratták egymást és láthatóan az érdeklődésünk is feldobta őket, hiszen örömmel álltak velünk össze egy-egy közös fotóra, illetve dedikálták az általunk hozott képeket, tárgyakat.

Ezek után már igazán feldobva érkeztünk vissza a recepcióhoz, ahol közel másfél órán keresztül én dedikáltattam, a Janika és az Ákos pedig közös képeket készített a Fradi labdarúgóival. Külön kérésre még Ebedli Zoltán és Kakas László is megjelent, ők aláírták nekem az 1980-81-es Ferencvárosi bajnokcsapatról hozott fényképemet.

Már délután egy is elmúlt, amikor felmentünk és megtekintettük a Fradi múzeumot, szerintem mondanom sem kell, hogy milyen élményben volt részünk – nekem különösen, mivel jómagam is relikviákat gyűjtök – volt ott Toldi Géza egykori futballcipőjétől kezdve a Pelé által dedikált Fradi mezig szinte minden.

Látogatásunk utolsó állomása az FTC ajándékboltja volt. Két fradista barátom bőségesen vásárolt az ott található portékákból, többek között egy Ferencvárosi Torna Club feliratú tréningruha is gazdára talált.

Összességében nagyon jól telt a napunk, Ákos nagy izgalmak közepette azt találta mondani, hogy ezek után a 2010-es esztendő lesz a kedvenc éve, Janika sem fukarkodott a jelzőkkel, nekem pedig sok-sok értékes dedikálással gazdagodott a gyűjteményem.

Felejthetetlen élmény volt számomra!