16 november 2009 ~ 1 Comment

A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (1926-1950)

Magyarországon 1901-ben játszották a csapatok az első hivatalos bajnoki labdarúgó mérkőzést. Azóta minden labdarúgó szezon után gólkirályt avatnak, azt illeti meg a gólkirályi cím, aki az aktuális évadban a legtöbb gólt szerzi.

Az alábbi 5 részes összeállításból megtudhatják, kik azok az egykori illetve mai kiváló játékosok, akik gólkirályként vonultak be a magyar futballtörténelembe. Az 1-4. rész egyenként 25 évet, az 5. rész a maradék 9 évet dolgozza fel. Egyes részekben az aktuális „sztárokról” portré illetve néhány mondatos leírás található.

A táblázat a következőképpen értendő: az első sorban a bajnoki idény van feltüntetve, aztán a gólkirály neve, majd klubja, végül góljainak száma az évadban.

A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (1901-1925) >>
A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (1951-1975) >>
A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (1976-2000) >>
A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (2001-2009) >>

2.rész. – 26 bajnoki évad

  • 1925/26 Takács II József  Vasas SC 29 gól
  • 1926/27 Horváth László III.Kerület 14 gól
  • 1927/28  Takács II József Ferencvárosi TC 31 gól
  • 1928/29 Takács II József Ferencvárosi TC 41 gól
  • 1929/30 Takács II József Ferencvárosi TC 40 gól
  • 1930/31 Vincze Jenő Bocskai FC 20 gól
  • 1931/32 Takács II József Ferencvárosi TC 42 gól
  • 1932/33 Jávor Pál Újpest FC 31 gól
  • 1933/34 Toldi Géza Ferencvárosi TC 27 gól
  • 1934/35 Cseh II László Hungária FC 23 gól
  • 1935/36 Sárosi György Ferencvárosi TC 36 gól
  • 1936/37 Cseh II László Hungária FC 36 gól
  • 1937/38 Zsengellér Gyula Újpest FC 31 gól
  • 1938/39 Zsengellér Gyula Újpest FC 56 gól
  • 1939/40 Sárosi György Ferencvárosi TC 23 gól
  • 1940/41 Sárosi György Ferencvárosi TC 29 gól
  • 1941/42 Kalmár György Szeged FC 35 gól
  • 1942/43 Jenőfi Jenő Vasas SC 26 gól – Zsengellér Gyula Újpest FC 26 gól
  • 1943/44 Zsengellér Gyula Újpest FC 33 gól
  • 1945 Zsengellér Gyula Újpest FC 36 gól
  • 1945/46 Deák Ferenc Szentlőrinci AC 66 gól
  • 1946/47 Deák Ferenc Szentlőrinci AC 48 gól
  • 1947/48 Puskás Ferenc Kispesti AC 50 gól
  • 1948/49 Deák Ferenc Ferencvárosi TC 59 gól
  • 1949/50 Puskás Ferenc Budapesti Honvéd 31 gól
  • 1950 ősz Puskás Ferenc Budapesti Honvéd 25 gól

A Magyar labdarúgás ezen korszakában tele voltak a pályák jobbnál jobb játékosokkal, így nehezen de sikerült öt olyan játékost kiválasztanom akik nemcsak magyar, de nemzetközi szinten is “klasszisok” voltak.

Takács II József (1904-1983)

Takács II József Minden idők legjobb Magyar góllövői közé tartozik. Posztját tekintve: jobbösszekötő. A pályán remekül cselezett és kiválóan helyezkedett. Nagyon sok szemfüles gólt szerzett, játékára jellemző volt még, hogy nem ismert elveszett labdát, küzdött, hajtott, óriási lelkesedéssel futballozott. Eredményekben gazdag pályafutását 1917-ben a Vasas csapatában kezdte, ahol kereken tíz esztendőt játszott, majd 1927-ben a Ferencváros csapatához szerződött. Zöld-fehér színekben 3-szoros bajnok és 2-szeres kupagyőztes. 1928-ban a Közép-Európai kupát is megnyerte a Fradi játékosaként. Egyéni címeit tekintve: 5-szörös gólkirály, az 1924-25-ös szezonban pedig az “év labdarúgója” Magyarországon. 1934-től a Soroksár csapatában folytatta pályafutását, majd a Taxisok nevű klubnál futballozott még néhány évet. Magyar első osztályú bajnoki mérkőzéseken 356-szor lépett pályára és 359 gólt szerzett. A Magyar válogatottban 32 mérkőzésen 26 gólt lőtt. 1927-ben a Francia válogatottnak 6 gólt lőtt (Magyarország – Franciaország 13-1), talán ez volt a legjobb mérkőzése nemzeti színekben. Játékos-pályafutása után több helyen edzőként dolgozott. Budapesten hunyt el 1983-ban.

dr. Sárosi György (1912-1993)

dr. Sárosi György Minden idők egyik legjobb hazai futballistája volt. A taktikailag és technikailag is tökéletes játékos, kezdetekben igazi karmesterként irányította társait a Ferencvárosban és a Magyar válogatottban is. később a csatársorban még hasznosabban és eredményesebben játszott. Teljesen zöld-fehér érzelmű labdarúgó volt, hiszen egész pályafutását a Ferencváros csapatánál töltötte. A nagy-csapatban 1931 és 1948 között összesen 639 mérkőzést játszott melyeken 633 gólt szerzett, ebből az NB.I.-es mérkőzések és gólok száma: 383/350. A válogatottban 62 mérkőzésen 42 gólt szerzett. 1937. szeptemberében, világklasszis teljesítményt nyújtott. Egymaga 7 gólt lőtt a Csehszlovák válogatottnak (Magyarország – Csehszlovákia 8-3). Kiemelkedő eredményei: 1938-ban Világbajnoki ezüstérmes, egyaránt 5-ször nyert Magyar bajnokságot és kupát, 3-szoros gólkirály, 1937-ben Közép-Európai kupagyőztes, 1940-41-es szezonban az “év labdarúgója” címet is elnyerte. 1948-ban MLSZ engedéllyel Olaszországba ment, ahol több jó nevű csapatnál is dolgozott. 1951-52-ben a Juventus edzőjeként bajnoki címet ünnepelhetett. Később dolgozott még Svájcban is. 1993-ban hunyt el Genovában.

Zsengellér Gyula (1915-1999)

Zsengellér Gyula A Ceglédi születésű belsőcsatár, a Ceglédi Vasutasban kezdte labdarúgó pályafutását, majd 1930-36-ig a Salgótarjáni BTC-t erősítette. 1936-tól az Újpest csapatában folytatta pályafutását. Lila-fehér színekben 1947-ig játszott, ez idő alatt klubjával négy bajnoki címet szerzett. 1939-ben Közép-Európai Kupagyőztes csapat tagja. Magyarországon, első osztályú bajnoki mérkőzéseken 387 gólt szerzett. Az 5-szörös Magyar gólkirályt, az 1938-39-es bajnokságban az év labdarúgójának is megválasztották. A Magyar válogatottban 39 mérkőzésen 32 gólt lőtt. 1938-ban a világbajnoki ezüstérmes válogatott tagja. 1938. októberében, Londonban, pályára lépett az Európa-válogatottban. 1947-ben Olaszországba távozott, ahol két szezont az AS Roma-ban, egyet pedig az Anconia-ban futballozott. 1951-53-ig a Kolumbiai El Deportivo Los Samarios csapatánál játékos-edzőként tevékenykedett. 1979-ig több csapatnál is megfordult edzőként. 1958-59-ben a Ciprusi szövetségi kapitányi posztot is betöltötte. Edzőként két kiemelkedő eredményt ért el: 1954-ben Ciprusi bajnok, 1976-ban pedig Ciprusi kupagyőztes. 1997-ben az a megtiszteltetés érte, hogy az “Évszázad harmadik legjobb góllövője” címmel tüntették ki. 1999-ben hunyt el Cipruson.

Deák Ferenc (1922-1998)

Deák Ferenc A hihetetlenül gólerős középcsatár, 1922. január 16.-án született Budapesten. A jó testfelépítésű labdarúgót csak a góllövés érdekelte, távoli bombái rendszerint a hálóban kötöttek ki. Pályafutását a Szentlőrinci AC-ban kezdte, ahol 1947-ig futballozott. 1947-50-ig a Ferencvárosban, 1950-53-ig a Budapesti Dózsában rúgta a labdát. Nyolc éves élvonalbeli pályafutása alatt 303 gólt szerzett. Kiemelkedő eredményeit tekintve: Magyar bajnok, 3-szoros magyar gólkirály, 1945-46-os szezonban az “év labdarúgója” Magyarországon. Az előbb említett szezonban, 36 bajnoki mérkőzésen 66 gólt szerzett, ami a mai napig világrekord. Az 1948-49-es idényben 30 mérkőzésen elért 59 gólja pedig, máig Ferencvárosi klubrekordnak számít. Egyébként a zöld-fehéreknél három esztendő alatt, minden mérkőzést egybevetve, 111 mérkőzésen 155 gólt lőtt, és az egyetlen bajnoki címét is e klub színeiben szerezte. Élvonalbeli pályafutása után még négy évet futballozott, az Egyetértés, a Budapesti Spartacus, a Siófok, majd ismét az Egyetértés csapataiban. A Magyar válogatottban 1946 és 1949 között 20 mérkőzésen 29 gólt szerzett, ami szintén világrekordnak számít, ha a mérkőzés/gól átlagát vesszük. 1997-ben az “Évszázad Gólkirálya” díjat vehette át Münchenben. 1998-ban Budapesten hunyt el.

Puskás Ferenc (1927-2006)

Puskás Ferenc A 20. évszázad -sokak szerint- legjobb labdarúgója 1927. április 1.-én született, Budapesten. A zömök testfelépítésű balösszekötő már igen korán, 1937-ben megkapta első igazolását. A kiváló labdarúgó ettől kezdve, Kispesti játékosaként rúgta a labdát egészen 1956-ig. Az NB.I.-ben 1943. decemberében mutatkozott be, a Nagyvárad elleni vesztes mérkőzésen. Második mérkőzésén ismét vesztes csapat tagja volt, de itt megszerezte első gólját. Pályafutása gyorsan ívelt felfelé, ennek köszönhetően 1945. augusztus 20.-án a Magyar válogatottban is bemutatkozhatott, ahol az Osztrákok elleni 5-2-re megnyert mérkőzésen gólt is szerzett. Ekkor már szinte kirobbanthatatlan volt a Kispesti csapatból, pár év múlva ugyanezt elmondhatta magáról válogatott szinten. Az 1950-es évek “Aranycsapatának” ő volt a kapitánya. Az 1950-es években klubcsapatával sorra nyerte a bajnoki címeket, a válogatottal pedig szinte verhetetlennek bizonyultak. Akkoriban csak egyszer vesztettek mérkőzést, az viszont sajnos a világbajnoki döntő volt. 1956-ban külföldre távozott, ahol 1958-ig hivatalosan nem rúgott labdába, hiszen eltiltását töltötte. 1958 nyarán egy barátságos mérkőzésen mutatkozott be a Real Madrid mezében. Második mérkőzésén már gólt is lőtt, és ezzel megkezdődött egy csodálatos karrier másodvirágzása mely 1966-ig tartott. Ezek után edzőként is megmutatta tudását, több helyen kiváló eredményeket elérve vezette csapatait. Az 1990-es években hazatelepült, és néhány mérkőzésen a Magyar válogatottnál, a szövetségi kapitányi posztot is betöltötte. Hosszú betegség után, 2006. november 17.-én hunyt el, Budapesten.

Játékosként kiemelkedő eredményei és statisztikái:

  • Magyarországon 349 bajnoki mérkőzésen 358 gólt szerzett.
  • A Kispest csapatával 5-szörös bajnok. 4-szeres magyar gólkirály, 1950-ben az “év labdarúgója”.
  • A Magyar válogatottban 1945 és 1956 között 85 mérkőzésen 84 gól szerzett.
  • A nemzeti csapattal 1952-ben olimpiai bajnok, 1953-ban Európa-kupagyőztes, 1954-ben világbajnoki ezüstérmes.
  • A Real Madrid játékosaként 6-szoros spanyol bajnok, 2-szeres spanyol kupagyőztes, 3-soros BEK-győztes, Világ-kupagyőztes, 4-szeres spanyol gólkirály, 2-szer a BEK sorozat gólkirálya.
  • A Real Madridban összesen 372 mérkőzésen 324 gólt szerzett, ebből spanyol bajnoki mérkőzéseken 155 gólt, a BEK-ben pedig 39 mérkőzésen 35 gólt lőtt. Az 1960-as BEK-döntőn egymaga négy gólt szerzett.
  • A Spanyol válogatottban 4-szer szerepelt és részt vett az 1962-es világbajnokságon. 1963-ban játszott a Világválogatottba, 1965-ben pedig az Európa-válogatottban.

Edzőként:

  • BEK-döntős, 3-szoros görög bajnok, ausztrál bajnok illetve kupagyőztes. 1993-ban négy mérkőzésen irányította szövetségi kapitányként a magyar válogatottat.

A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (1901-1925) >>
A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (1951-1975) >>
A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (1976-2000) >>
A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (2001-2009) >>

One Response to “A Magyar Nemzeti Labdarúgó Bajnokság gólkirályai (1926-1950)”

  1. Vasi László 21 szeptember 2012 at 15:38 Permalink

    Sziasztok,
    A gólkirályok sorozata megbolygatta multam. Fájó szívvel, vissza térő emlékekkel nézem a képeket többször szembenézek egynehánnyal és közben magyarul itt ott megszólalok, felsóhajtok. Hej a régi idők. Dr Sárosi volt a példaképem, öccsével, Bélával mindketten a Fradi játékosai voltak. A királyok listájából Hidegkútit hiányolom. Angliában a 6:3 –s magyar eredményben őriásnak vélik. A 6-ból 5 gólt Ö helyezett az angol hálóba. Még ma is csodálják.
    Zsengellér 47-ben Olaszorságba ment. Köztudat volt akkor, hogy ‚Gyuszinak‘ mennie kellett. A magyar vállogatott Moszkvába ment egy barátságos mérközésre a Moszkva-i Dinamó ellen. Az utazás előtt ki volt adva, hogy a Moszkvai Dinamónak nyernie kell. Zsengellérre célözva, hogy fékezze lábait. Ő megtagadta azt a kérelmet mondván, Ő nem hajlandó játszani egy olyan csapat ellen, ahol a kapu mellé kell lőnie a tököt. Nem Moszkvába, de rövidsdel azután Olaszországba ment.
    Deák Ferencnél állok meg meleg emlékekkel. Bár 1948-ban már a Fradinál volt, de időnként kijött SzAC-hoz Szentlőrincre edzésekre. Persze, nevelőapját Daninger bácsit is meglátogatta. Én 48-ban kerúltem SzAC-hoz a Pilisszentiván-i Bányászcsapatából. MTK jöt ki Szentivánra hírverő mérközésre Rajk László rehabilitálásának megünnepőlésére. A háttért leírni hosszú volna és kit is érdekelne? Nos, amikor Deák Feri kijött az edzésre számomra emlékezetesek azok az epiződok, amikor Deák a csatársor bármely posztjáról intett, hogy a labdát oda küldtjem, ahová kínánja… azután zörgött a háló. Olyankor jobb szemével egyet kacsintott. Sajnos az évad elején egy edzés mérközésen megsérültem Porcleválással a sportszanatóriumban megoprerálták. NB I-s pályafutásom befejeződött. 1953-ban a Budapesti Epítőknél (NBII) a labdarúgást reménytelenül feladtam. 56-tól Anglában élek. Manapság csak ritkán nézem a mérközéseket. Olyankor még mindíg a pályán vagyok. Vér nem válik vitté. Rúgom a tököt és magyarul obélgatok.
    Mondanom sem kell, ez a Tweet-er küldemény bárki is küldte melegen érint.
    Üdvözlettel
    (Vasi) László


Szólj hozzá!