21 január 2010 ~ 0 Comments

Glázer Róbert – az egykori szövetségi kapitány játékos pályafutása

Glázer Róbert ma ünnepli 60. születésnapját. Ebből az alkalomból készítettem vele egy kétrészes interjút, melynek első része az egykori szövetségi kapitány játékos pályafutását, a második pedig az edzői tevékenységét foglalja össze.

Glázer Róbert Győrben született 1950. január 21.-én. A Rába ETO labdarúgó játékosaként bajnoki címet és kupagyőzelmet szerzett, később külföldön is megfordult és végül Tapolcán fejezte be a futballt.

Glázer Róbert – az egykori szövetségi kapitány labdarúgó edzői tevékenysége >>

A Glázer Róberttel készített interjúból megtudhatják, hogy miért is volt egykor bombaerős csapat a Rába ETO, kik voltak a kedvenc „játszótársak” és hogy miért pont akkor igazolt Belgiumba, amikor a Győri csapat a csúcson volt.

12 éves korában, 1962-ben lett a Rába ETO igazolt labdarúgója. A Győri csapat 1963-ban bajnoki címet, 1965-ben, 1966-ban és 1967-ben pedig kupát nyert, amit ön testközelből láthatott, hiszen akkoriban a serdülő, az ifjúsági, illetve a tartalékcsapatban futballozott. Hogyan emlékszik vissza azokra az időkre?
- Az 1963-as bajnoki címet labdaszedőként éltem meg, már akkor megfogalmazódott bennem, hogy én szeretnék ezek között a játékosok között futballozni. A sors meg is adta a lehetőséget, hiszen később nagyon sok játékossal játszottam együtt abból a csapatból. 1965-től már a tartalékcsapat tagjaként néhányszor pályára is léptem, majd egy év múlva már rendszeresen tagja voltam a tartalékcsapatnak, akkor ez engem, mint gyárvárosi gyereket – hiszen az Rába ETO pálya is gyárvárosban volt – végtelen nagy boldogsággal töltött el.

Volt-e példaképe?
- Korsós István – egykori válogatott futballista – volt az ideálom, és a sors iróniája, hogy végül én szorítottam ki a csapatból, miattam kellett távoznia. Rajta kívül, hazai szinten még az Albert Flóri, illetve nemzetközi viszonylatban Pelé játékáért rajongtam.

Mikor debütált az NB.I.-ben?
- 1968-ban Csepelen. Sajnos kikaptunk 3-2-re és kihagytam egy óriási helyzetet, de ami az emléket szépíti, hogy nagyon jó csapatunk volt, és három olimpiai bajnokkal egy csapatban léphettem pályára.

Játékos pályafutása során volt-e olyan labdarúgó, akivel kimondottan jó összhangban volt a pályán?
- Abban az időben, amikor én a Rába ETO-ban játszottam, nagyon sok jó játékos volt, és mindenkivel kiválóan megértettük egymást, de hosszú ideig együtt futballoztam idősebb Somogyi Józseffel, tőle nagyon sok használható labdát kaptam. Nem ettünk egymás tenyeréből, de a pályán alighanem egy nagyon jó párost alkottunk, sok gólt lőttem az ő átadásaiból. Tehát ha egy embert kell megneveznem, akkor az idősebb Somogyi József.

1968 és 1982 között futballozott a Rába ETO nagycsapatában, több mint 300 bajnoki mérkőzésen lépett pályára, bajnok és kupagyőztes csapatnak is tagja volt. Megkérném, hogy értékelje azt a közel 15 éves időszakot, természetesen kiemelve egy-egy szezont, amit ön fontosnak tart.
- Sok szép sikert értem el a Rába ETO játékosaként az ott töltött 15 év alatt. Haladjunk időrendi sorrendben. Az 1973-74-es bajnoki bronzérmes csapatunkkal még a régi Rába ETO pályán játszottunk, természetesen telt házas mérkőzéseket. Nagy sanszunk volt a bajnoki cím megszerzésére – mindössze 4 ponttal maradtunk el – úgy gondolom, az akkori idősebb játékosok taktikázása rontotta el, hogy esetleg akkor aranyérmesek legyünk. Szerintem Palicskó Tibi bácsinál, az 1976-77-es szezonban nagyon erős keretünk volt, de mi játékosok elrontottuk azt az évet, így kénytelenek voltunk a 7. helyezéssel beérni.

Majd az 1978-79-es idényben megnyertük a Magyar Népköztársaság Kupát. A bajnokságban elérhettünk volna jobb eredményt is, de a Ferencváros elleni kupadöntő és a kupagyőzelem fantasztikus érzés volt, és kárpótolt minket a gyengébb bajnoki szereplésért. Akkor már Kovács Imre bácsi volt az edzőnk. Róla annyit kell tudni, hogy elég szigorú keménykezű edző volt. Az ő kemény edzései egy nagyon jó erőléti alapot jelentett nekünk.

Később érkezett Verebes Józsi, az ő fantasztikus tudása és taktikai felkészültsége meghozta a várva várt bajnoki címet. Én úgy érzem, hogy először mi sem hittük el, amit ő mondott az öltözőben, de az 1981-82-es bajnoki év csodálatos volt a számomra. Az volt az utolsó évem a Rába ETO-nál, arra is büszke vagyok, hogy 26 alkalommal játszhattam a bajnokcsapatban – ez is azt mutatja, hogy meghatározó ember voltam. Fantasztikus élmény volt minden héten telt ház előtt pályára lépni, és nagyon nagy szeretet övezett minket az ország minden részén.

Nekem a Rába ETO-ban eltöltött 15 év nagy boldogságot jelentett, és akkor döntöttem el, hogy edző leszek és megpróbálok a fiataloknak visszaadni valamit abból, amit a labdarúgás nekem adott.

Milyen edzőnek tartotta Verebes Józsefet?
- Szó szerint mágusnak hívom én is. Fantasztikus edző, hiányolom is a mostani magyar labdarúgásból. Nálam, ő lenne a szövetségi kapitány, mindent tud a labdarúgásról, amit tudnia kell, mindent tud az emberről, mindenkinek megtalálja a helyét a pályán, és mindenkihez úgy nyúl a 20-22-es keretből, ahogy azt megérdemli. Azt amit a Józsi tud, azt nem lehet lekopírozni, szerintem az egyik legképzettebb magyar edző.

1982-ben a belga másodosztályú Eendracht Aalst csapatához szerződött. Hogyan került a belga klub látókörébe, és miért igazolt el a Rába ETO csapatától?
- Hát, hosszú éveken keresztül mentem volna Belgiumba, nagyon régen érett már a szerződés. A bajnokság megnyerésével megnyíltak a kapuk, ezáltal ki tudtam menni. Ugyan az első osztályú Charleroi csapatához indultam volna, de aztán a második ligás Aalst csapatánál kötöttem ki, én sem értettem hogy miért, erre csak a menedzserek tudják a választ.

Egy évet futballozott Belgiumban. Miért tért haza ilyen hamar?
- Úgy érzem, hogy hosszabb ideig maradtam volna, ha nincs a térdsérülésem, ami miatt be kellett fejeznem a profi futballt, pedig nagyszerű évet zártam. Minden poszton játszottam, a csapat házi góllövőlistáján a második lettem, csapatkapitánynak választottak, de azt mindennél többet mond, hogy minden pontrúgást én végeztem el, tehát ez megmutatja, hogy igazán milyen pozícióm is volt a csapatban.

Tehát sérülése után visszajött Magyarországra, és Tapolcán folytatta a játékot miután rendbejött. Levezetni igazolt Tapolcára vagy más tervei is voltak?
- Valóban levezetni jöttem haza. Hívott ugyan a Szombathely és a Zalaegerszeg, de én az NB.III.-as Tapolcát választottam. Heti egy edzés és a hétvégi meccs, összességében ennyi elfoglaltsággal járt a futball. Aztán abból egy kicsit több lett, hiszen megnyertük a bajnokságot és feljutottunk az NB.II.-be, ahol sajnos a következő év már nem sikerült, ki is estünk a másodosztályból, és én befejeztem az aktív labdarúgást.

Glázer Róbert – az egykori szövetségi kapitány labdarúgó edzői tevékenysége >>

Névjegy:

Név: Glázer Róbert
Születési idő: 1950.01.21.
NB.I.-es mérkőzés/gól: 305/73

Csapatai játékosként:

Rába ETO (1962-82),
Eendracht Aalst (belga, 1982-83),
Tapolcai Bányász (1983-85)

Kiemelkedő eredményei játékosként:

Magyar Bajnok (1981-82),
Magyar bajnoki bronzérmes (1973-74),
Magyar Népköztársaság Kupagyőztes (1978-79)

Tags:

Szólj hozzá!