15 január 2010 ~ 1 Comment

Véber György – a szegedi focipályától a pápai kispadig

Véber György, az egykori Megyeri úti közönség kedvenc labdarúgó, 1969. július 25.-én született, Szegeden. A labdarúgás serdülő kora óta meghatározó szerepet tölt be életében.

Véber Gyurival egy teremkupán futottam össze, ahol egy interjú keretein belül elmesélte, hogy kiért rajongott gyermekkorában, hogyan váltak valóra az álmai, miért „csak” három alkalommal szerepelt a válogatottban, illetve beszélt az eddigi labdarúgó edzői pályafutásáról is.

Szülővárosodban, Szegeden kezdtél el futballozni, majd 19 évesen, 1988-ban az Újpesti Dózsához igazoltál. Hogyan lettél az Újpesti Dózsa labdarúgója?
- Szegeden nőttem fel és ott is kezdtem el futballozni. Az 1987-88-as szezon kupaküzdelmeiben, összesorsolták csapatunkat az Újpesti Dózsával. Akkoriban a Baróti Lajos bácsi volt az Újpest szaktanácsadója, és ő megnézte a Szegedet, hogy mi várható az ellenféltől, már akkor tetszett nekik a játékom, úgyhogy a kupameccsen már annak tudatában léptem pályára, hogy egészen biztosan fel fognak engem vinni Újpestre.

Természetesen én is örömmel mentem, igaz ezt nagy divat mondani, de én valóban Törőcsik András játékán nőttem fel, óriási Újpest szurkoló voltam, tehát a legvadabb álmaim teljesültek azzal, hogy az a klub hívott, amelynek szurkoltam. Ez majdnem 22 éve történt, azóta is a klubhoz tartozom – legalább is én úgy gondolom – és minden olyan vágyam, illetve szakmai karrier teljesült, amit gyermekkoromban megálmodtam.

Az előbb említetted a gyermekkorod, illetve Törőcsik András nevét. Ezek szerint Törőcsik volt a kedvenc labdarúgód?
- Abszolút! Mondom, az ő játékán nőttem fel, minden mozdulatát próbáltam utánozni, ittam a játékát, ezért is volt óriási dolog, hogy ugyan abban a csapatban – igaz néhány évvel később – szerepelhettem, mint Andris.

Az 1989-90-es szezonban – 11 év után – bajnoki címet szerzett az Újpesti Dózsa, soraiban Véber Györggyel, 1992-ben pedig, a Magyar Kupát és a Szuperkupát is elhódítottátok. Miként emlékszel vissza az akkori bajnokcsapatra, illetve az azt követő évekre?
- A végelszámolásnál, ha csak egy minimális különbséggel is, de megelőztük az MTK-t. Csodálatos érzés volt a bajnokcsapatban szerepelni, még akkor is, ha csak kiegészítő ember voltam. Az 1991-92-es szezonra sikerült állandósítanom a helyem a kezdőcsapatban. A bajnokságban nem szerepeltünk jól, de a Magyar Kupát sikerült elhódítanunk, ami egy nagyon szép siker, ráadásként pedig megnyertük az akkor első alkalommal megrendezett Szuperkupát is. A Népstadionban, 3-1-re legyőztük a Ferencvárost, ami szintén felejthetetlen élmény.

1995-ig futballoztál Újpesten, majd „légiósnak” álltál. Hogyan jött a külföldi lehetőség és miért esett a választásod egy Izraeli klubra?
- Az Újpest akkoriban anyagi gondokkal küszködött, és úgymond kiárusította azokat a játékosokat, akikre volt vevő. Sokáig úgy nézett ki, hogy Portugáliába szerződök, de az a szerződés az utolsó pillanatban meghiúsult, aztán a Hapoel Haifa vezetői megjelentek, és mivel figyelték a magyar bajnokságot, illetve a játékom is elnyerte a tetszésüket, így oda kerültem.

Fél évet futballoztál Izraelben, majd hazatértél, és néhány mérkőzést játszottál a Győri ETO csapatában, de 1996 tavaszán visszatértél Újpestre. Miért jöttél vissza fél év után Magyarországra?
- Fél év után, jelentkezett egy másik Izraeli csapat, és dupla annyit kínált értem, mint amennyiért a Hapoel megszerzett. Én viszont nem voltam hajlandó belemenni a dologba, úgyhogy hazajöttem, és akkor volt egy 5 mérkőzéses Győri kitérőm, de 1996 áprilisától újra az Újpestben szerepeltem.

Tehát visszatértél Újpestre és egy nagyon jó szezon után, egy még jobb idényt produkáltatok, az 1997-98-as bajnokságban megszereztétek az aranyérmet. Hogyan emlékszel vissza a klub eddigi utolsó bajnoki címére?
- Az volt az erősségünk, hogy „nagybetűvel” csapat voltunk. Abban az évben, abszolút bajnokesélyes csapatnak voltunk kikiáltva és ezzel éltünk is, meg tudtuk nyerni a mindezidáig utolsó Újpesti bajnoki címet. Érdekes módon, akkor is voltak anyagi gondok, de nagyon egységes volt a társaság, annyira akartuk a sikert, hogy meg tudtuk nyerni a bajnokságot.

2000 tavaszáig futballoztál Újpesten, majd távoztál a csapattól és az azt követő években több csapatnál is megfordultál. Miért?
- 1998 márciusában volt a kettős nyílt törésem, mely egy év kihagyást jelentett. Majd amikor felépültem, és már teljes értékű játékos lettem, akkor nagyon furcsa dolgok történtek Újpesten. A jó magyar szokás szerint, egy mondvacsinált indokkal, gyakorlatilag kirúgtak.

Akkor döntöttem el, hogy soha többet nem kívánok az első osztályban futballozni, pedig az összes vidéki, és néhány fővárosi első osztályú csapat is megkeresett, de nem vállaltam, hanem inkább elmentem Dunakeszire a másodosztályba, ami Újpesthez is közel volt. Nem sokkal később, megszűnt a szponzorráció, a pénz elfogyott a csapat pedig szétesett, akkor elindult egy olyan folyamat, amihez én nem voltam hozzászokva, mivel én mindig az állandóságot képviseltem.

Dunakesziről a III. kerületi TVE csapatához igazoltam, amiből lett a Csepel, tehát gyakorlatilag átköltöztették a III. kerület csapatát Csepelre. Na ez nekem nem tetszett, mivel én a III. kerülethez igazoltam, nem pedig Csepelre. Akkor hívott a BVSC, ott már az volt a cél, hogy minél közelebb maradjak az otthonomhoz. Úgymond az már levezetés volt, amikor érdekes módon a mai főnököm, a Lombard tulajdonosa Bíró úr, egy BVSC mérkőzés után szerződést ajánlott.

Három éves szerződést kötöttem, és akkor a Lombard a nemzetközi porondon is szerepelt, tehát újra profi futballistának érezhettem magam. Ott aztán a kacskaringós út végképp beteljesült, hiszen a Lombard átette a székhelyét Szombathelyre, és én akkor felbontottam a szerződésemet, nem vállaltam, hogy Szombathelyre költözöm. Majd jött még egy utolsó szerződés a REAC-nál. Nagyon kellemes, nagyon jó év volt, családias hangulatban.

Végül 2003-ban, ott fejeztem be a játékos pályafutásomat.

Válogatottság, ami minden labdarúgónak az életében egy külön kategóriát képvisel. Mivel néhány évig kerettag voltál és 3-szor pályára is léptél a legjobbak között, így hát megkérnélek, hogy összegezd a válogatottnál eltöltött időszakot.
- Jenei Imre kapitánysága alatt, 1992 augusztusában, Ukrajna ellen szerepeltem először a nemzeti csapatban, aztán közel két év kimaradt, majd 1994 és 1996 között ismét kerettag voltam. 1994-ben Németország és Mexikó ellen még pályára léptem, később viszont gyakorlatilag végig a kispadon izgultam végig a mérkőzéseket. Mészöly Kálmán úgy döntött, hogy egy irányítóval játszik a csapat, az pedig Détári Lajos volt. Ettől függetlenül borzasztóan jól éreztem magam, az egy meghatározó két éve volt a pályafutásomnak.

Rengeteg Eb illetve Vb-selejtezőn részt vettem, mint cserejátékos, és úgy gondolom, hogy egy erős válogatott keretnek a tagja lehettem. Annyi a hiányérzetem, hogy egy picivel több bizalmat szavazhatott volna a kapitány, azzal hogy pályára küld, ami összesen 3-szor történt meg, de így is egy nagyon szép, kitörölhetetlen emlék a válogatottság.

Röviddel a játékos pályafutásod után kezdtél el edzősködni. Hol, mikor, és milyen megbízással kezdted el az edzői karriered?
- 2003-ban jött a felajánlás Mezey Györgytől – aki akkor az Újpest szakmai igazgatója volt – hogy döntsem el, futballozom-e még egy-két évet, vagy az Újpest U17-es csapatának leszek az edzője, és egyben az ő segítője a felnőtt csapatnál, aki az egyéni képzésért felel. Hát én az edzőséget választottam. Fél év múlva Mezey György lemondott, így jött az újabb felkérés, hogy Mészöly Gézával együtt vegyük át a csapatot, ez 2004 februárjában történt, és két évig dolgoztunk együtt a Gézával. Később, alacsonyabb osztályú csapatoknál is megfordultam, és tavaly januártól a Lombard FC Pápa vezetőedzőjeként dolgozom.

2009 tavaszán, kiváló sorozatot produkáltatok, így sikerült feljutnotok az első osztályba, ahol az őszi szezon folyamán sem okozott csalódást a csapat. Hogyan értékeled az elmúlt egy évet?
- Az első félév az NB.II.-ben való jó szereplésről szólt. Fel kellett jutnunk, tíz pontos hátrányt dolgoztunk le és szerencsénk is volt, hogy a Gyirmót elrontotta a licenckérelmét, de a lényeg hogy mi teljesítettük a kitűzött célt. Az NB.I. pedig, folytatása volt ennek a jó szereplésnek. Jelenleg elég szép pontszámmal, és elég sok lőtt góllal, a 7. helyen állunk, tehát tudjuk folytatni azt a játékstílust, amit én ennek a csapatnak megálmodtam. Igaz, van még mit tökéletesíteni, de én azt hiszem, hogy a csapat szépen folyamatosan felfelé ívelő tendenciában fejlődik. Nagyon várom már a januárt, hogy megkezdjük a felkészülést, és a megkezdett úton haladva, szeretném még látványosabbá tenni a csapatunk játékát, és véleményem szerint ez eredményességben is meg fog mutatkozni.

Milyen céljaid vannak a jövőben?
- Jelen pillanatban egy olyan klubnál dolgozom, ahol minden igényt kielégítő körülmények között vagyok, úgy gondolom, hogy egy olyan lehetőséget adtak a kezembe amivel, muszáj élnem és talán kölcsönösen éltünk is. Ha ki lehet ilyet jelenteni a jelenlegi magyar labdarúgásban, akkor én azt mondanám, hogy hosszútávra tervezek. Látva a tulajdonosi hátteret, illetve a szakmai stábot, amiben dolgozom, úgy gondolom, hogy ha nem csinálok valami óriási hibát, akkor talán hosszú évekig enyém lehet a Lombard kispadja, és én maximálisan jól érzem magam. Tehát nagyra törő terveink vannak, melyeknek végén a nemzetközi szereplés kivívása a cél, amit még a Lombard FC Pápa vezetőedzőjeként szeretnék eltölteni, ezek a rövid és középtávú tervek.

Sok sikert kívánok a célok megvalósításához!
- Köszönöm szépen.

Névjegy:

Név: Véber György
Születési idő:1969.07.25.
NB.I.-es mérkőzés/gól: 202/33
Válogatott mérkőzés/gól: 3/-

Csapatai játékosként:

Szeged SC (1988-ig),
Újpesti Dózsa/UTE (1988-95),
Hapoel Haifa (izraeli, 1995 ősz),
Győri ETO FC (1996 tavasz),
UTE/Újpest FC (1996 tavasz-2000 tavasz),
Dunakeszi VSE (2000 tavasz),
Csepel-AT (2000 ősz),
BVSC (2000-01),
Lombard FC Tatabánya (2001-02),
REAC (2002-03)

Kiemelkedő eredményei játékosként:

2-szeres Magyar Bajnok (1989-90, 1997-98),
2-szeres Magyar bajnoki ezüstérmes (1994-95, 1996-97),
2-szeres Magyar bajnoki bronzérmes (1995-96, 1998-99),
1-szer Magyar Kupagyőztes (1991-92),
1-szer Magyar kupa-ezüstérmes (1997-98),
1-szer Magyar Szuper-kupagyőztes (1992)

Csapatai edzőként:

Újpest FC – utánpótlás és pályaedző –
Újpest FC-Fót – vezetőedző –
Tura VSK – vezetőedző –
Mosonmagyaróvári TE – vezetőedző –
Balatonlelle SE – vezetőedző –
Lombard FC Pápa – vezetőedző –

Kiemelkedő eredményei edzőként:

Magyar bajnoki ezüstérmes csapat pályaedzője (2003-04),
NB.II.-es bajnoki ezüstérem és egyben feljutás az első osztályba a csapat vezetőedzőjeként (2008-09)

One Response to “Véber György – a szegedi focipályától a pápai kispadig”

  1. Mirochna Ferenc 1 május 2011 at 21:21 Permalink

    Mi mindig vissza várunk Újpestre! Üdv neked és a családodnak! (ma nagyot alkottál a 3. félidőben!)


Szólj hozzá!