30 október 2009 ~ 1 Comment

Turtóczki Sándor – csupaszív labdarúgó edző Tornyospálcáról

Interjút készítettem Turtóczki Sándorral az U19-es magyar női labdarúgó válogatott szövetségi kapitányával. A kiváló labdarúgó edző elmondta, hogy jelenleg hol is tart a magyar női labdarúgás,  beszélt a kitűzött célokról, illetve válaszolt néhány, a játékos pályafutásával kapcsolatos kérdésre.

Turtóczki Sándor 1956. október 1.-jén született Tornyospálcán. A labdarúgás alapjait is szülőhelyén sajátította el, 1970-ben itt lett először igazolt labdarúgó játékos. Majd gimnáziumi évei alatt a Kisvárda csapatát erősítette. 1975-77-ig a BVSC futballistája, 1977-79 és 1980-87-ig az MTK-VM labdarúgója, közben tett egy kitérőt Nyíregyházára az 1979-80-as szezonban. Később még játszott egy évet (1987-88) Debrecenben, majd két évet (1988-90) a Váci Izzó csapatában. Ezt követően három évig osztrák alacsonyabb osztályban vezetett le. Labdarúgó edzőként több pozíciót is betöltött már az MTK-nál, jelenleg a felnőtt női labdarúgó csapat vezetőedzője, illetve az U19-es női magyar labdarúgó válogatott szövetségi kapitánya.

Sándor, mióta tölti be a szövetségi kapitányi posztot az U19-es csapatnál?
– A korábbi szövetségi kapitány lemondott, én felkérés alapján 2008. szeptember óta töltöm be ezt az állást.

Milyen eredményekkel büszkélkedhetnek eddig, és milyen céljaik vannak a jövőre nézve?
– Az előző Európa-bajnoki selejtező sorozatban szintén továbbjutottunk a csoportból akár csak most. A középdöntőben három erős csapat volt az ellenfelünk: Finnország, Spanyolország, és Anglia. Közülük 2-0-ra megvertük a Finn csapatot,  amire büszkék lehetünk. Ez azért is nagy dolog, mert még soha sem sikerült nyerni a Finnek ellen, se felnőtt, sem utánpótlás szinten. A későbbi győztesek az Angolok lettek, tőlük 4-0-ás vereséget szenvedtünk, de ők teljesen más dimenziót képviselnek mint a mieink. Néhány szó a céljainkról: mostani csapattal a csoportból veretlenül jutottunk a középdöntőbe, ez önmagában szép teljesítménynek számít. Jövő év tavaszán, szeretnénk folytatni ezt a jó sorozatot és minél messzebb jutni ebben a sorozatban.

Jelenleg van-e olyan női labdarúgó a Magyarok közül, aki nemzetközi szinten is kiemelkedő teljesítményre képes?
– Egy nevet említenék: Jakabfi Zsanett, ő szerepelt a tavalyi csapatban, jelenleg a Wolfsburg játékosa.

Hogyan tudja összeegyeztetni a klubjánál, illetve a válogatottnál ellátott feladatokat?
– A válogatottal elég kevés időt töltünk együtt, tehát nem jár sok elfoglaltsággal, így az itt elvégzett munka semmiképpen sem megy a klubcsapatom rovására. Egyébként pedig a válogatott összetartások idején szünetel a hazai bajnokság.

Ön szerint jelenleg milyen a női labdarúgás megítélése hazánkban?
– Az elmúlt évekhez képest lassú, de pozitív irányba való elmozdulás észlelhető. Egyre több a néző a mérkőzéseken és magasabb szintű szakmai munka folyik napjainkban, mint mondjuk tíz vagy húsz évvel ezelőtt. Ennek ellenére elmondhatjuk hogy még mindig behatároltak a lehetőségeink. Nálunk a játékosok amatőrök, még egyes országokban magas szinten támogatott ez a szakág, ezáltal a játékosok minden szempontot figyelembe véve profik.

A női labdarúgás után pedig beszéljünk az ön játékos pályafutásáról. Kérem jellemezze pár mondatban labdarúgó pályafutása kezdetét!
– Tornyospálcán lettem igazolt labdarúgó, aztán a gimnáziumi évek alatt Kisvárdán játszottam. Ha akkori önmagamat jellemezném: „gyors voltam és sokat futottam” ez pedig gólerős játékkal párosult. 1975-ben a középiskolai gólkirályi címet is megszereztem. Aztán Budapesten felvételiztem a TF-re, de nem vettek fel, viszont ott figyelt fel rám Mezey György aki a BVSC csapatához szerződtetett. A vasutasoknál nagyon jó kis csapat jött össze, csak egy gond volt, az NB.II.-ből sajnos két szezon alatt sem tudtunk feljutni az első osztályba, még az sem vigasztalt hogy én voltam a csapat gólkirálya.

Milyen edzőnek tartotta Mezey Györgyöt?
– Vitathatatlanul a szakma legfelkészültebb edzője volt azokban az időkben. A mai napig egy nagyon jó edzőnek tartom, kár hogy folyamatosan nem volt a kispadon a kezdetektől napjainkig.

1977-ben Mezey az MTK-VM csapatához igazolt, és Önt is vitte magával. Hogyan sikerült beilleszkednie?
– Mivel Mezeyvel együtt érkeztünk (Varga Pista is jött), ezért sokáig „Mezey-bébiknek” becéztek minket. A beilleszkedéssel nem volt problémám, már az első szezonban a mérkőzések nagy részén pályára léptem és 6 gólt szereztem. A bajnokság végén a csapattal bronzérmet ünnepelhettünk.

Ezek után hogy- hogy Nyíregyházára igazolt?
– 1978 nyarán nyolc hónapra bevonultam katonának Nagykanizsára. 1979-ben megnősültem, és mivel az MTK-VM nem tudott segíteni nekem a lakáskérdésben, így aztán kölcsönben Nyíregyházán kötöttem ki. Ott tárt karokkal vártak a vezetők és szolgálati lakást is kaptunk. Nyíregyházán egyértelmű cél volt az első osztályba való feljutás, ami sikerült is az NB.II. keleti főcsoportjának megnyerésével, én pedig 18 lőtt góllal gólkirály lettem. Feljutottunk ugyan az NB.I.-be, de engem visszarendeltek a Hungária-körútra. Bevallom nem szívesen tértem vissza a fővárosi klubhoz, hiszen Nyíregyházán mindenünk megvolt (lakás, ott felvettek a Tanárképző Főiskolára és a családunk is közel volt).

Tehát visszatért a Hungária-körútra és 1987-ig ott is maradt. Hogyan is telt el a hét év? Volt -e ez alatt az Ön számára jó illetve kevésbé jó időszak?
– Rögtön az első évben kiestünk az első osztályból, ezt nem a legszebb élményeim között tartom számon. Az 1981-82-es szezonban megnyertük a másodosztály középső főcsoportját, az ezt követő években pedig hol jól, hol rosszabbul szerepeltünk, ebben az időszakban egy jó középcsapat voltunk. A legszebb emlék egyértelműen a Verebes-korszak, az 1986-87-es bajnoki cím játékospályafutásom csúcsa volt.

A bajnokcsapatból kiszakadva meg sem állt a Debrecenig?
– 1987 tavaszán már csak epizódszerep jutott nekem a kék-fehér csapatban, ezért úgy gondoltam ideje hogy váltsak, másrészt korábbi pályaedzőnk Kiss László lett Debrecenben az edző, az ő hívó szava is közrejátszott az átigazolásomban.

A Debrecenben eltöltött egy szezon után két év következett Vácon, végül három évet egy osztrák kiscsapatnál Wieselburgban futballozott.
– Ez így igaz. Debrecenben az első szezonban kiestünk az NB.I.-ből, ezt követően mentem Vácra ahol 1990-ig rúgtam a labdát, és leginkább Csank mester fanatizmusa fogott meg az idő tájt, majd 1993-ig az osztrák kiscsapatban már csak levezettem.

Volt-e kedvenc labdarúgó játékosa, példaképe?
– Igen, gyermekkoromban elsősorban Albert és Farkas játékáért rajongtam mivel a támadófutballt részesítettem előnyben. Később, játékos koromban pedig Koritár Lajos vagánysága, csibészsége és futballtudása tetszett.

Ki az a labdarúgó játékos, akivel a legjobban megértették egymást a pályán?
– Bognár Gyurival, „én futottam ő pedig színezte a játékot”.

Kedvenc edzője?
– Sok edzővel dolgoztam pályafutásom alatt, Mezeynél kezdtem megtanulni a futballt, Verebesnél jöttek az eredmények, de mindenkire jó szívvel gondolok.

Végül jellemezné pár szóval a Verebes, irányította MTK-t?

– Ő volt az egyetlen labdarúgó edző aki igazán pozitív gondolkodást tudott átadni a játékosoknak, ez már felért egy fél győzelemmel. Taktikailag kiváló edzőnek bizonyult, minden csapatával támadófutballt játszatott.

Turtóczki Sándor  232 bajnoki mérkőzésen szerepelt a magyar első osztályban és 19 gólt szerzett. 5-szörös ifjúsági válogatott.

Eredményeit tekintve:

  • Magyar Bajnok (1986-87),
  • Magyar bajnoki bronzérmes (1977-78),
  • 2-szeres NB.II.-es Bajnok (keleti főcsoport 1979-80, középső főcsoport 1981-82)

Tags:

One Response to “Turtóczki Sándor – csupaszív labdarúgó edző Tornyospálcáról”

  1. Kovács Gábor 1 január 2011 at 21:08 Permalink

    Teljesen egyet értek a női labdarúgás mai helyzetéről mutatott képpel.
    Sok lány szeretné ezt a sportot, de a támogatottság hiánya sokakat visszavet. Sajnos ebben a helyzetben van csapatunk, hontalanok vagyunk
    Tatabányán belül, nincs biztos kilátás, máról-holnapra élünk, szerencsére az eredményeken nem látszik.
    További sok jó riportot kívánva, Tisztelettel:
    Kovács Gábor


Szólj hozzá!