12 február 2010 ~ 4 Comments

Preisinger Sándor – a ZTE első gólkirálya

Preisinger Sándor a Zalaegerszegi TE egykori gólkirálya 1973. december 11-én született. Labdarúgó pályafutását a ZTE csapatában kezdte és ott lett ismert játékos.

A korábbi kiváló labdarúgóról készített írásom bemutatja, a játékos teljes pályafutását, melyből kiderül, mikor és hol futballozott, illetve milyen eredményeket ért el a közel tíz éves játékos pályafutása alatt.

Az 1990-es évek közepén szinte berobbantál a magyar futballköztudatba, mivel a ZTE labdarúgójaként, másodosztályú gólkirályi címet szereztél, majd a rákövetkező esztendőben is gólkirály lettél, de már az NB.I.-ben. Hogyan kezdődött a labdarúgó pályafutásod – kérdeztem Preisinger Sándort?
- A ZTE saját nevelésű játékosa voltam. Az ifjúsági évek után, az 1993-94-es szezonra húzóembere lettem a felnőtt csapatnak, hiszen 27 mérkőzésen játszottam az NB.II. Nyugati csoportjában, ahol ezüstérmesek lettünk, és lőttem 21 gólt, amivel megszereztem a másodosztályú gólkirályi címet. Majd osztályozó mérkőzéseket játszottunk a Siófok ellen. Az első mérkőzésre Siófokon került sor, az eredmény 4-3 lett a hazaiaknak, viszont hazai pályán 6-0-ra hengereltünk, ahol három gólt lőttem a hatból és következhetett az NB.I.

Tehát a „kezdet” jól sikerült, így bemutatkozhattál az NB.I.-ben és leraktad a névjegyedet. Összességében, hogyan emlékszel vissza az 1994-95-ös szezonra? Kérlek, hogy értékeld a saját, illetve a csapat teljesítményét.
- A társaság nagy részét, zalai kötődésű illetve születésű labdarúgók alkották, jó és összetartó közösség voltunk a pályán kívül is, ezért lehettünk jó csapat. A bajnokságban végül a 8. helyet szereztük meg, amit én jó teljesítménynek tartok, hiszen újonc csapatként 7 ponttal maradtunk csak le a dobogóról. A saját teljesítményemről csak annyit, hogy egy máig emlékezetes, nagyon jó évet zártam, akkor azt mondtam, hogy soha rosszabb szezont. A történelem – kicsi eltéréssel – ismételte önmagát és 27 bajnokin 21 alkalommal találtam be az ellenfelek hálójába és ismét gólkirály lettem, de ezúttal nem a másodosztályban, hanem az elsőben. Ha jól emlékszem, már a második fordulóban betaláltam a Parmalat csapata ellen idegenben, a mérkőzés vége 4-4 volt, és én 2 gólt lőttem. Ami még mindenképp említésre méltó, hogy a csapattársaim – pl.: Szabó Zsolt, Fujsz Ferenc – segítsége nélkül nem sikerült volna megszereznem a gólkirályi címet.

Az 1995-96-os idény már nem sikerült olyan „fényesre” mint az előző, a csapat néhány ponttal kerülte csak el az osztályozót, a 10. helyen végzett. Mi okozhatta a gyengébb szereplést?
- Hát erre a kérdésre a pontos választ nem tudom, inkább azt mondanám, néhány dolog közrejátszhatott abban, hogy nem igazán sikerült az a szezon. Mivel előtte jó idényt zártunk, talán azt hittük, hogy könnyebb lesz a helytállás, sokunkat megkerestek nevesebb csapatok, és talán ez is zavart okozhatott, de még ide sorolhatnám a szezon közbeni edzőváltást is, Madár Gábor ment, Szőcs János pedig jött. Nekem is gyengébben ment a játék, mindössze 7 gólt szereztem.

1996 nyarán az MTK labdarúgó csapatának játékosa lettél és közel négy esztendőn keresztül szolgáltad a kék-fehéreket, az idő alatt bajnoki címeket és kupagyőzelmeket szereztetek. Hogy sikerült a beilleszkedés, milyenek voltak a játékostársak, és véleményed szerint melyik évben volt a legerősebb a csapat?
- Egy igazi szupercsapatba kerültem, hiszen a keretből több mint tíz játékos volt a válogatott keret tagja. A játékosok, profi mentalitású emberek voltak, ezt jelzi az is, hogy egy edzésen az egymás közötti játékot néha nehezebb volt megnyerni, mint egy hétvégi bajnoki mérkőzést. Az évek alatt két nagyszerű edzővel – Garami József és Egervári Sándor – és nagyszerű játékosokkal dolgozhattam együtt, ami megkönnyítette a beilleszkedést. Három játékostársat említenék – Lőrincz Emil, Halmai Gábor, Illés Béla – akiktől sok segítséget kaptam a pályán, és emberileg is nagyra tartom őket. Továbbá köszönettel tartozom Garami Józsefnek, aki igaz hogy nagy részben csak csereként, de 25 mérkőzésen pályára küldött már az első szezonban. Saját véleményem szerint az 1996-97-es bajnok és kupagyőztes csapatunk volt a legerősebb csapat az ott töltött évek alatt, de megkockáztatom, hogy az egész évtized legerősebb magyar klubcsapata volt. A bajnokságot 9 pont előnnyel nyertük a szintén bombaerős Újpest előtt, a kupát pedig, mondhatni simán megnyertük, hiszen a BVSC csapatának a két mérkőzés alatt 8 gólt lőttünk és a kapott gólok száma pedig nulla volt. Sajnos a kupadöntő egyik mérkőzésén sem jutottam szóhoz, de azét nagyon szép emlékeim vannak arról az idényről. Később nyertünk még egy bajnoki címet és két kupát, amit szintén kiváló eredménynek tartok.

2000 tavaszán a belga Verbroedering Geel csapatában futballoztál. Hogyan kerültél ki Belgiumba, és fél év után miért tértél vissza Magyarországra?
- Fehér Csabával együtt, fél évre adott minket az MTK kölcsön. Az akkori cél az volt, hogy fél év alatt tartsuk bent az első osztályban, a hat pontos hátrányban lévő belga klubbot. Ez majdnem sikerült is, csak az egyik ellenlábas csapat „csodával” határos módon megnyerte az utolsó négy meccsét, így kiestünk és mivel még nem volt érvényben a Bosman-szabály, ezért nem tudtam kint maradni.

Tehát 2000 nyarán hazatértél és mindjárt tovább is álltál az MTK-tól, egy szezont Sopronban futballoztál, majd másfelet Szombathelyen, azután fél évet Győrben és szintén egy fél szezont Nyíregyházán rúgtad a labdát. Miért váltottál néhány év alatt többször csapatot?
- A soproni időszak az nagyon nehéz volt, ugyan a célt – bent maradás az első osztályban – elértük, annak ellenére nem maradtam a csapatnál. Szombathely a második otthonom, nagyszerű csapat jött össze, jól ment a játék, de a sok sérülés miatt nehéz helyzetbe került a csapat, amiből nem sikerült jól kijönnünk. Óriási csalódás, hogy a magyar kupadöntő elvesztése mellett, kiestünk az NB.I.-ből. Az a csapat manapság bajnokesélyes lenne. Tulajdonosváltás miatt távoztam Győrbe, ahol Varga Zoltán a tíz vereség dacára, egyetlen percre sem bízott bennem. Az volt a szakmai és az emberi mélység fél éve. Nyíregyháza pedig kényszermegoldás volt, ahol nem igazán sikerült beilleszkednem. Fél év pihenő után Ausztriába a Bad Waltersdorf csapatához igazoltam, ahol megtaláltam a nyugalmat és önmagamat, ott  fejeztem be a játékos pályafutásomat két évvel ezelőtt.

Válogatottság! Az olimpiai válogatott tagjaként részt vettél az Atlantai olimpián, a nagyválogatottban pedig 1999-ben és a 2000-es évben összesen 5-ször szerepeltél.
Miként emlékszel vissza az olimpiai és a nagyválogatottnál eltöltött évekre?
- Az 1996-os Atlantai olimpiai játékokon, 2 mérkőzésen léptem pályára, és annak ellenére, hogy a csoportban pontot sem szereztünk, szép emlék. A nagyválogatottban először 1999. június 5-én léphettem pályára, Bukarestben a Románok ellen, az utolsó mérkőzésemre pedig 2000. június 3-án, Izrael nemzeti csapata ellen került sor. Bicskei Bertalan kapitánysága alatt 5 mérkőzést játszhattam, amire a mai napig büszke vagyok. Sajnos miután hazatértem Belgiumból, már nem kaptam több meghívót.

Jelenleg mivel foglalkozol, és milyen céljaid vannak a jövőre nézve?
- Jelenleg tanítok, illetve edző vagyok, de később már csak az edzősködéssel szeretnék foglalkozni. Pro licences edző vagyok, egyetemet végeztem, nyelveket beszélek és van némi tapasztalatom labdarúgás terén. Komoly edzői ambícióim vannak, elsősorban külföldön.

Még egy utolsó kérdés. Ki volt fiatal korodban a kedvenc futballistád?
- Marco van Basten.

Gondolom, ez a név mindent elárul…  

Névjegy:

Név: Preisinger Sándor
Születési idő: 1973.12.11.
NB.I.-es mérkőzés/gól: 196/66
Válogatott mérkőzés/gól: 5/-

Csapatai:

Zalaegerszegi TE (1996-ig),
MTK Hungária (1996-99 ősz),
FC Verbroedering Geel (belga, 2000 tavasz),
Matáv Sopron (2000-01),
Lombard FC Haladás (2001-2002 ősz),
Győri ETO FC (2003 tavasz),
Nyíregyháza Spartacus FC (2003 ősz),
Bad Waltersdorf (osztrák, 2004-08)

Kiemelkedő eredményei:

2-szeres Magyar Bajnok (1996-97, 1998-99),
1-szer Magyar bajnoki-ezüstérmes (1999-00),
3-szoros Magyar Kupagyőztes (1996-97, 1997-98, 1999-00),
1-szer Magyar kupa-ezüstérmes (2001-02),
1-szer Magyar Gólkirály (1994-95, 21 góllal),
1-szer Magyar másodosztályú – NB.II. – gólkirály (1993-94, 21 góllal),
Részt vett az 1996-os Atlantai olimpiai játékokon.

Tags: , ,

4 Responses to “Preisinger Sándor – a ZTE első gólkirálya”

  1. Laci 14 február 2010 at 13:52 Permalink

    Azt nem tudom az ilyen embereket miért nem engedik többet játszani a válogatottban, szerintem kellett volna hagyni, de tuti edzőként is megállja a helyét!

    Egy kis vélemény a végére:
    Egyre élvezetesebbek a cikkel Cimpa és nagyon jó és fontos dolognak tartom, hogy a magyar foci egy olyan oldalát mutatod be amit sajnos más médiumokban nem látni!

    HAJRÁ!

  2. valaki 24 április 2010 at 15:42 Permalink

    hát igen igazad van…de jó mert végülis még van Preisinger Sándor..aki matekot és tesi tanít egy iskolában amit én tudom is h hol…

  3. pifti412 23 július 2010 at 11:53 Permalink

    Huh, hát látszik, hogy nem láttátok őt játszani, egyszerűen képzetlen volt, MTK drukkerként rengeteget láttam a pályán szenvedni, borzalmasan gyenge futballtudással rendelkezett a pályán, mondjuk nem hagyott mély nyomot senkiben, mindenki a fejét fogta a neve hallatán. Az is érdekes, hogy csak Bicskei bízott benne, talán nem véletlenül, annak idején ő hozta az MTK-hoz is, máig talány mit látott bene. Talán csak a Fradinak lőtt bombagólja maradt meg bennem, amikor az utolsó fordulóban 4-1-re aláztak a kékek :-). A helyére került Preisinger jelen pillanatban ott és úgy van jól, ahol most van…

  4. laci 7 január 2011 at 12:33 Permalink

    király a tanárom mi


Szólj hozzá!