Néhány nappal ezelőtt, felkerestem a Kozármisleny SE labdarúgó csapatának vezetőit és játékosait. Látogatásom alkalmával kissé meglepődtem, hisz olyan pozitív szemlélettel találkoztam, melyet már rég nem tapasztaltam a magyar labdarúgásban. A klub ugyanis évről-évre igencsak behatárolt költségvetéssel dolgozik, ennek ellenére már négy éve stabil tagja az NB.II. Nyugati csoportjának, országos színvonalú az utánpótlás-nevelése, illetve a csapat mellett többen is „társadalmi munkásként” dolgoznak azért, mert szívügyük a labdarúgás.

Az interjúk sorát a sportegyesület elnökével, Feleki Attilával kezdtem, majd beszélgettem Márton Gábor vezetőedzővel és a csapat meghatározó labdarúgójával, Tóth Zoltánnal.

Március 7-én hétfőn, délután három óra magasságában, pécsi irodájában találkoztam a Kozármisleny SE elnökével Feleki Attilával, aki igencsak elfoglalt volt, de így is készségesen válaszolt az általam feltett kérdésekre.

Hogyan kerültél kapcsolatba a Kozármislenyi labdarúgással és mikor lettél a klub elnöke?

– Sok évvel ezelőtt, úgy 17-18 éves korom körül lettem a Kozármisleny labdarúgója. Később, amikor befejeztem az aktív játékot, akkor kilenc elnök keze alatt, gyakorlatilag éveken keresztül teljesen egyedül igazgattam, vezettem a labdarúgó szakosztályt, az elmúlt hét évben pedig én töltöttem be a sportegyesület elnöki pozícióját, ezáltal a hatásköröm alá tartozik az összes sportág, amely a klubon belül megtalálható. Ennek ellenére én a labdarúgást irányítom többedmagammal, hiszen el kell mondanom, hogy nekünk egyetlen fizetett tisztségviselőnk sincs, tehát mindenki, aki az egyesület vezetésében dolgozik – akár a honlapot szerkeszti, akár utazásokat szervez, vagy mást csinál – ők olyan elhívatott emberek, akik szeretik valamiért ezt a klubot és szeretnének segíteni számunkra. Ilyen értelemben ez az egyesület más, mint a többi, hiszen hasonlóval megyei, illetve NB.III.-as szinten találkozik az ember, az NB.II.-ben nem.

Amikor hét évvel ezelőtt elnöki pozícióba kerültél, akkor milyen célokat tűztél ki a csapat, illetve saját magad elé?
- Én mindig a módszeres építkezésnek voltam a híve. Természetesen lehetne másképpen is, de ahhoz sokkal több pénzre lenne szükség, ezért mi mindig lépésről lépésre haladunk. Amikor 2002-ben meg tudtuk nyerni a megyei első osztályt, akkor azt nagyon nagyra értékeltem, csodálatos emlékeim vannak arról az időszakról. A következő lépcsőfok az volt, amikor az NB.III.-ban meghatározó szerepet töltöttünk be és a legvégén azzal sikerült feltenni az i-re a pontot, hogy óriási küzdelemben megnyertük a bajnokságot. A sorsolás úgy hozta, hogy az utolsó fordulóban hazai pályán fogadtuk legnagyobb riválisunkat, a Szentlőrincet, így hazai közönség előtt ünnepelhettük a feljutást. Ez mind felejthetetlen élmény, mint ahogy az is, amikor az első NB.II.-es bajnoki mérkőzésünket Szombathelyen ötezer néző előtt játszottuk. Ezek azok a momentumok, amik az embert megerősítik abban, hogy érdemes erre a szép sportra időt és pénzt áldozni. Visszatérve a kérdésedre, nálunk olyan, hogy célkitűzés, sohasem fogalmazódott meg úgy, hogy fel kell kerülni és most ez a feladat. Az már más kérdés, hogy evés közben jön meg az étvágy, és amikor ott vagyunk az első vagy a második helyen, akkor az ember nem szeretne második lenni. Aztán amikor felkerültünk az NB.II.-be, akkor fokozatosan lettek célok. Például: stabilan maradjunk bent, hogy ne azt utolsó bajnoki utolsó percében dőljön el a bennmaradás, vagy mondjuk, próbáljunk tovább lépni. Tavaly nyárra pedig eljutottunk odáig, hogy ennek a bajnokságnak úgy futottunk neki, hogy egy Kozármisleny szintű kisvárosi csapatnak a céljai nem helyezésekben kell hogy megfogalmazódjanak, hanem a célunk az – természetesen kiesési gondjaink ne legyenek – hogy igazi utánpótlás-nevelők szeretnénk lenni és úgy gondolom, hogy jelenleg jó úton haladunk a céljaink megvalósítása felé.

Jelenleg hány gyermek futballozik a Kozármislenyi utánpótlás bázison és milyen tapasztalatokkal gazdagodtatok az eddigi képzés során, illetve van-e már valamilyen pozitív eredmény, visszajelzés?
- Nagyon sok gyerekünk van, több mint kétszázan futballoznak, az óvodástól kezdődően minden egyes korosztályban vannak csapataink. Amire viszont igazán büszke vagyok, az pedig az, hogy kitaláltunk többfajta modellt, nagyon sok olyan dolog van, amit az országban mi csináltunk először. A helyi általános iskolával is remek az együttműködés és kiválóan működik a gyakorlatban az, amit elméletben kitaláltunk. Az iskolában a diákoknak van egy kiemelt testnevelés óraszám, amelyben már a délelőtt folyamán mozgáskoordinációt, illetve szakmai dolgokat tanulnak, délután pedig szakedzéseken vesznek részt. Ez egy teljesen egyedi modell, hiszen a labdarúgó akadémiák, illetve a labdarúgással komolyan foglalkozó iskolák is csak középiskolás korban kezdik el kiválasztani, összeszedni a gyerekeket. Nálunk viszont, olyan korosztályok jöttek létre, ahonnan tulajdonképpen az egész ország utánpótlás korú labdarúgókat igazol. Több játékosunk már megfelelt a kiválasztásokon, így ők jelenleg már olyan nagy klubok kötelékébe tartoznak, mint az MTK, a Honvéd, vagy a Győri ETO. Úgy gondolom, hogy egy olyan csapat, akinek nincs feljutási kényszere és nincs gondja a kieséssel, az a létező legjobb utánpótlás-nevelő tud lenni. Gondolok itt arra, hogy a tehetséges játékosokat már 16 és 18 éves kor között be tudjuk rakni a felnőtt csapatba és szép lassan fel tudjuk őket építeni. Alapvetően nagyon nehéz egy játékost ott felépíteni, ahol eredménykényszer alatt játszik a csapat és mondjuk ötezer szurkoló ordítja azt, hogy nyerni kell. Most mi ebben kedvező lépcsőfok lehetünk, mivel lássuk be, hogy az U19-es és az NB.I.-es bajnokság között óriási a szakadék, tehát az U19-ből az első osztályba eljutni nehéz feladat és napjainkban, még ha van is rá példa, ez elég ritkán fordul elő, ezért én úgy gondolom, hogy a mi csapatunk jó ugródeszka lehet a fiatalok számára. Vannak együttműködési partnereink is, egyik ilyen például a holland élcsapat a Twente, akikkel már második éve tart a kapcsolat, és hogy ez nem csak színlelt, névleges szerződés, azt az is mutatja, hogy edzőink voltak kint egy egész hetet. A szakmai stáb tanulmányozta az ottani munkát, illetve a hollandok is jártak már nálunk több alkalommal és tervben van, hogy tavasszal is látogatást tesznek nálunk. Tehát valóban próbálunk ellesni olyan dolgokat, amelyekben a holland labdarúgás előttünk jár. Másik ilyen partnerünk a Budapest Honvéd, akiktől szintén nagyon sokat tanultunk eddig. Én viszont annyival a jövőbe tekintenék, hogy egy igazi jó modell akkor jöhetne létre, ha a PMFC visszakerülne az első osztályba és egy NB.I.-es PMFC-vel szimbiózisba működne egy NB.II.-es Kozármisleny, ahol ugye az utánpótlás-nevelés az elsődleges cél. Szerintem, ha újra NB.I.-es lesz a Pécs, akkor ezt egy nagyon szép összefogás eredményeként végig lehetne modellezni, létre lehetne hozni.

Tehát akkor, ti vezetők, ápoljátok a kapcsolatot, jó viszony van köztetek?
- Szerintem nekünk egy percre sem volt rossz a kapcsolatunk. Az, hogy alsóbb szinten edzők, vezetők között ne legyen egy kis nézet különbség, az szerintem elkerülhetetlen, de én azt gondolom, azzal hogy itt egymás mellett, hasonló gondolkodásban, utánpótlással foglalkozunk, azzal csak erősítjük egymást.

Végül térjünk rá a gazdasági kérdésre. Nem akarok én senkinek a zsebében turkálni, de nagyvonalakban mekkora költségvetésből gazdálkodik a labdarúgó szakosztály?
- Sokan nem hiszik el, amikor azt mondom, hogy itt a megyén belül, több olyan NB.III.-as klub is található, akik hasonló költségvetésből gazdálkodnak, mint mi. Pedig ez igaz! Az egyesületünk tizenegy és fél millió forint önkormányzati támogatást kap évente, ebből körülbelül kilenc millió jut a labdarúgásra. Ezen felül kapunk még havi egymilliót arra, hogy annak idején megépítettük a műfüves pályát. Volt egy OLLÉ program, amely keretein belül 15 évre havi egymilliót kapott az, aki lehetőséget kapott és megépített egy műfüves pályát. Én azt mondtam az önkormányzatnak, hogy adja ezt a pénzt nekünk és én találok egy megoldást arra, hogy megépítsük ezt a pályát. Ez sikerült is egy magánbefektető bevonásával és így összességében abból a pénzből megmarad évi hét-nyolc millió. Tehát esetünkben tizenhat-tizennyolc millió forint az önkormányzati támogatás. Mondok példát: együtt versenyzünk a Budaörssel, a Bajával – direkt nem sztárcsapatokat említek – az előbbi hetven milliót, az utóbbi pedig hatvanhat millió támogatást kap éves szinten az ottani önkormányzattól, tehát ezektől a csapatoktól is fényévekre vagyunk, ugyanakkor a tabellára nézve ez nem igazán látszik, az utánpótlásban pedig egyáltalán nem.

Feleki Attilával történt beszélgetésem után, a Kozármislenyi stadion felé vettem az irányt, ahová délután negyed öt körül érkeztem meg. Nem sokkal később összefutottam a klub egyik kiváló labdarúgójával, Tóth Zoltánnal, akivel egy kávé társaságában váltottunk néhány mondatot.

Te, mint a jelenlegi keret „legrégebbi” játékosa, milyen tapasztalatokkal gazdagodtál az itt eltöltött esztendők alatt?
- Megmondom őszintén, hogy csak pozitív dolgokat tudok elmondani az egyesülettel kapcsolatban. Nagyon családias légkör uralkodik itt Kozármislenyben, mindenki barátja mindenkinek és azt mondhatom, hogy számomra, sikerekben és eredményekben is gazdag volt az itt eltöltött eddigi nyolc esztendő. Az pedig, hogy a csapat évek óta az NB.II.-ben szerepel, szerintem óriási örömet jelent e kisváros futballszerető polgárainak.

Úgy tudom, amellett hogy futballozol a nagycsapatban, az utánpótlás vonalon edzőként is tevékenykedsz.
- Ez így igaz. Körülbelül két és fél éve edzőként dolgozom az egyesület utánpótlásánál. Eddig Pókos Csaba mellett dolgoztam, mint pályaedző, de nemrég megkaptam a 2000-es születésű korosztályt, akiket lépésről-lépésre építgetek és megpróbálom a legjobbat kihozni belőlük.

A rövid monológ után Zolika elköszönt és a műfüves csarnok felé vette az irányt, ahol edzőkollegája éppen edzést tartott a fiataloknak. Közben folyamatosan érkeztek a labdarúgók, hiszen Márton Gábor vezetőedző ötórai kezdettel edzést „vezényelt” nekik. Még az edzés kezdetét megelőzően sikerült „elkapnom” és egy kérdésre „feltartanom” Gábort.

Egy ideje már Kozármislenyben dolgozol, véleményed szerint milyen közegbe csöppentél és vannak-e kitűzött célok?
- Én nagyon jól érzem itt magamat Kozármislenyben, az elmúlt hétvégi 7-1-es történelmi győzelmünk után pedig kimondottan jól. Az elmúlt hónapok anyagi nehézségei ellenére is sikerült összerakni egy ütőképes és jó közösségű csapatot. Természetesen a pénzügyi okokból kifolyólag nem vagyunk túl sokan, így ha valaki sérülés vagy eltiltás miatt kiesik azt nehéz pótolni. Sok a fiatal a keretben, de úgy gondolom, hogy remek helyre kerültem, igaz nem volt számomra ismeretlen a közeg, hiszen már dolgoztam itt. Ennél a csapatnál nyugodtan lehet dolgozni, nincs eredménykényszer, az egyetlen nehézség az volt a számomra, hogy tavaly a szezonkezdet előtt néhány héttel én egy kész keretet kaptam, de úgy gondolom, hogy amit ki lehetett hozni ebből a csapatból, azt ki is hoztuk. Tehát összefoglalva, Kozármisleny egy nagyon jó hely, egy fiatal edző számára.

Ezek után pontban öt órakor, kezdetét vette az edzés, amely az öltözőben kezdődött azzal, hogy Márton Gábor kiértékelte az előző hétvégi 7-1-es sikert. Eközben én az előtérben várakozva találtam néhány érdekes statisztikát, amelyet az írás végén a kedves olvasókkal meg is osztok. Az „értekezlet” után a fiúk a szakmai stábbal karöltve elindultak, hogy megkezdjék a gyakorlati edzést. Az időjárást tekintve hideg, szeles, száraz idő volt, a nap már éppen „lebukni” készült az égboltról, de a labdarúgók a röpködő mínuszok ellenére is mosolygósan kezdték el a bemelegítést. Amíg a játékosok futottak addig én Tereki Peti gyúró társaságában „mulattam” az időt, majd kisvártatva megkezdődött az edzés. A srácok több csoportra oszlottak és megkezdték a gyakorlást, melynek végét a nagy hideg miatt már nem vártam meg. Összességében csak pozitív élményekkel gazdagodtam, egy összetartó jó hangulatú közösséget véltem felfedezni Kozármislenyben. Mindenki, akivel a stadionban találkoztam, a szertárostól a büfésig jókedvű, segítőkész és barátságos volt. Ezúton utólag is köszönöm azoknak a segítségét, akik hozzájárultak ahhoz, hogy ez a cikk létrejöhessen.

A Kozármisleny SE labdarúgó csapatának jelenlegi kerete:

Kapusok:
Gőcze Gergő
Helesfay Donát
Bánfai Gábor

Védők:
Tasselmájer Tamás
Tóth István
Vég Bence
Petrók Viktor
Fellai József

Középpályások:
Tóth Zoltán
Nagy Erik
Tóth Barna
Asztalos Dániel
Karacs Roland
Andruskó Attila
Kiss Márton
Berdó Balázs
Kovács Tamás

Támadók:
Koplárovics Béla
Laki Zoltán
Koller Krisztián

Szakmai stáb:
Márton Gábor – Vezetőedző
Takács Lajos – Pályaedző
Volcsányi Csaba – Kapusedző
Kárpáti Péter – Koordinációs edző
Tereki Péter – Gyúró

Kozármislenyi örökranglista – 2011-es tavaszi szezon előtti statisztikák:

A tíz legtöbb mérkőzést játszott játékos (név után a mérkőzésszám):

1. Lauer Norbert 334
2. Tóth Zoltán 190
3. Papp János 190
4. Kanizsai Péter 185
5. dr. Hergenrőder Tamás 157
6. Bodor Tibor 155
7. Schweitzer Norbert 152
8. Kovács Péter 145
9. Torma Béla 139
10. Both Balázs 133

A tíz legtöbb gólt szerző játékos (név után a gólok száma):

1. Lauer Norbert 170
2. Kaszás Dénes 40
3. dr. Hergenrőder Tamás 38
4. Kanizsai Péter 36
5. Schweitzer Norbert 36
6. Tóth Zoltán 30
7. Szabó Krisztián 30
8. Szepesi Zoltán 27
9. Máté Zsolt 21
10. Laki Zoltán 18